Századok – 1900

Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: Verseghy és a censori hivatal - I. közl. 38

42 CSÁSZÁR ELEMÉR. Természetes, hogy az a testület, melynek élén ilyen fértiak állottak, a szabad és független gondolkodásnak védőbástyája volt, s fölfogása, hangulata nem kedvezett a jogtalan támadásoknak. Ekkor is, a censornak erős felháborodása és éles kifakadásai nem győzték meg igazáról a tanácsot, mert bár rögtön (okt. 23-iki ülésében) tárgyalta az ügyet, de a mint egy erre a tárgyra vonatkozó szűkszavú fogalmazványból1) értesülünk, mielőtt a följelentés ügyében határozott volna, a tényállással akart megismerkedni. Leírt tehát Pest város tanácsának, szerezze be a munka megjelenésére vonatkozó adatokat : első sorban hol nyomtatták a fordítást,2

) volt-e censor kezében a könyv kézirata és ki írta rá az » imprimatur «-t? Csakugyan ez utóbbi volt az egyetlen eldöntendő kérdés, s a Helytartótanácsot jó érzéke vezette, mikor nem bocsátkozott az ügy tárgyalásába, míg ez iránt fölvilágosítást nem kap. A városi tanács sietett engedelmeskedni a rendeletnek s egyik tanácsosa (Doleviczenv Sándor) által megkérte Weingand János Mihály könyvkereskedőt, hogy szolgáltassa be a Helytartótanácstól kívánt adatokat, mert tudták róla, hogy ő nála van bizományban a könyv. A vizsgálat csodálatraméltó gyorsasággal folyt le, mert a Helytartótanács megkívánta, hogy egy hét leforgása alatt nála legyenek az adatok. Okt. 27-én küldte el a Helytartótanács a leiratot, s Weingand okt. 31-iki kelettel jelenti, hogy a Millot-fordítás Katharina Landerei' nyomdájában jelent meg 500 példányban, még pedig a bécsi censornak Szekeresnek és a titkárnak Hoffingernek engedélyezésével (1790 ápr. 30.), sőt ő maga is látta az aláírásukat. A tanács nov. 3-án, az nap, a mikor kezéhez kapta e jelentést, már fölterjesztette a nádorhoz.3) Weingand, a kivel Verseghy igen bizalmas viszonyban volt,4

) egyidejűleg értesítette Verseghyt is az őt fenyegető veszedelemről. Verseghy ugyan azt hitte, hogy hivatalból emeltek ellene vádat, s ezért rögtön egy második folyamodványt nyújtott be a Helytartótanácshoz nov. 2-án, melyben azonkívül, hogy újra kéri a censori hivatalt, (most már azt is fölemlíti, hogy francziáúl és olaszúl is ért) azért esedezik, hogy adják ki neki a censornak ellene intézett fölterjesztését. Bízva ügye igazságában — hiszen Hof finger és Szekeres reá vezették kéziratára ') Orsz. Levéltár, H. T. 1792 : 24124. ') A munkán nincs kitüntetve. s) Pest város tanácsának fölterjesztése Doleviczeny és Weingand nyilatkozataival együtt az Orsz. Levéltárban, H. T. 1792 : 25523. •) Később még a Martinovics-féle összeesküvésben való részvételre is ő vette rá Weingandot.