Századok – 1900

Tárcza - Borovszky Samu: Egy régi városi protocollum 172

TÁRCZA. 173 egyetlen latin fassiót s a végén levő néhány német ügyiratot kivéve, mondhatni, hogy a protocollum kilencz tizedrészében tiszta magyar szövegű. A városi tanács évenként választott bíróból, farger- vagy forger-bői (a mi a német Vorgeher-nek felel meg) és tizenkét esküttből állott. Néha említve van a kisbíró is. Minden jogügylet kötése alkalmával névszerint fel vannak sorolva mindnyájan, úgy hogy Németujvár XYII-ik századi elöljáróinak névsora e protocollumból egészen pontosan összeállítható. A városi tanácstagok névsorában törzsökös magyar nevekkel találkozunk : u. m. Nyeregjártó Péter, Csiszár Benedek. Gerencsér Kálmán, Lakatjártó Mihály, Ötvös Parkas, Takács János, Csizmazia György, Kopjajártó Péter stb. De vannak kisebb részben német nevek is. mint : Greller Motes, Poyt Mothez, Prummer Ruep, Mert Hoz, Hanz Visenport, Smit Matli. Tisler Jerig stb. Előfordulnak horvát nevek is, mint : Obojkovics, Vojnovics, Rajkovácz. Medosics. Latinics, Doctorics stb. Németujvár városa ez időben két részből állott : egyik maga a vár, mely 1524 óta a gróf Batthyány család tulajdona s egyszersmind székhelye volt. Itt működött Batthyány Boldizsár pártfogása mellett 1582 —1597 közt Manlius János vándornyomdája, melyen a híres németujvári prédikátor és udvari pap, Beythe István, a maga könyveit kinyomatta. A várhegy körűi, miként ma is, a hostát terült el, a hol a polgárok házai emelkedtek. Természet szerint a jogügyletek legnagyobb része a hostátbeli házakra s a hozzájok tartozó kertekre, földekre és rétekre vonatkozik. A városi tanács első folyamodású törvényszék, honnan a felebbezés az úriszékhez történik. Nagy számmal folynak le szemünk előtt a különféle becsületsértési, liatalmaskodási és osztozkodási perek, melyekre nézve »az mi törvényünk így vagy amúgy deliberált« ; helylyelközzel találkozunk az úriszék deliberatióival is. A tilalmak határideje szent György napja, vagyis április 24-ike, melyet pontosan meg kell tartani ; meg is tartják az ügyesbajos felek, s némely esztendőben hosszú lajstromot tesznek ki a protestatiók. A hostátbeli polgári családokba házasodnak rendszerint a grófi udvar »főember szolgái« vagy az ott alkalmazott mesteremberek. s azután ők maguk is városi polgárokká válnak. Így mondatik 1618-ban Marusicz Mátyás főporkolábról, hogy felesége volt »az néhai nemzetes és böczületes boldogh emlékezetű Böyte István leánya, Kata asszony«. Általában a Beythe családra vonatkozólag, mely a város törzsökös családai közé látszik tartozni, e protocollum sok érdekes adatot tartalmaz. 1645-ben Dobronovicz Miklós a porkoláb, kinek szintén vannak ügyesbajos dolgai a pol-