Századok – 1900
Értekezések - JANCSÓ BENEDEK: Az erdélyi románság legrégibb hiteles statisztikája 141
150 JANCSÓ BENEDEK. meg, előbb az orosz kormányzat után vágyakoztak, de most, mikor megismerték az orosz jármot, kívánják az osztrák kormányzatot, kivált mióta látják, hogy az erdélyi parasztok pártfogásban részesülnek, és meghatározott illetékeket fizetve s kiszabott tartozásaikat teljesítve, rendesen élhetnek, munkájok gyümölcseit élvezhetik.« Különben ezek a beköltözködő oláhok ott sem voltak valami szívesen látott vendégek, hol az idegenek letelepítése oly nagyban és szervezetten folyt, mint a Duna-Tisza-Temesközben. Szentkláray Jenő ide vonatkozó búvárlatai2 ) alapján csak egy jellemző esetet idézek: 1765-ben egyszerre 227, s ezt megelőzően 535 oláh család menekült a Tisza-Temesközbe. Mikor erről a temesvári központi igazgatóság azon hozzáadással tett jelentést Bécsbe, hogy még több csapat bevándorlására van kilátás, onnan azt az utasítást kapta, hogy a bevándorlásra újabban jelentkező oláh családokat ne kecsegtesse a befogadás reményével s ne is levelezzen velők, sőt ellenkezően hasson oda, hogy azok bevándorló szándékukkal felhagyjanak. A kik pedig már meg is érkeztek a vesztegzár-intézetbe, azok a szokásos veszteglési idő lejártával nem bocsátandók beljebb, még kevésbbé fogadandók be telepesekűl. Sőt b. Penkler portai követet utasították, hogy értesítse a portát a királyné azon óhajtásáról, mely szerint a jogtalan és elviselhetetlen zsarolások miatt hontalanná lett oláhokat, legjobb lenne amnestia és sérelmeik orvoslásának Ígérete útján visszahívni. Mindez azonban semmit sem használt. Már 1766-ban kénytelenek voltak egy újabb rendeletben meghagyni a temesvári igazgatóságnak : gátolja meg, »nehogy a menekült oláhok Temesvárnál errébb és a Bégánál tovább menjenek.« Ha tekintetbe veszszük azokat a körülményeket, melyekkel az itt felsorolt tények összefüggnek, bátran elmondhatjuk, hogy az oláhság feltűnő és gyors elszaporodása a magyar királyságban, összeesik a fanarioták uralkodásával, és úgy tekinthetjük azt, mint eredményét azon többszörös és nagy mértékű kivándorlásnak, melyet e kormányrendszer zsarolásai idéztek elő. Az erdélyi románság szaporodása csak 1811-ig feltűnően gyors és meglepő. Ezentúl kezd a rendes mederbe lépni s 1837 után jóformán stagnál, szemben a magyarság gyorsabb szaporodásával. A fanarióta korszaknak 1821-ben Vladimirescu lázadása vetett véget s a román paraszt sorsát ') Aricescu : Acte justificative la istoria revolutiuni români de la 1821. Bueuresci, 1874. 17. 1. s) Az oláhok költöztetése Dél-Magyarországon.
