Századok – 1900

Értekezések - JANCSÓ BENEDEK: Az erdélyi románság legrégibb hiteles statisztikája 141

AZ ERDÉLYI ROMÁNSÁG LEGRÉGIBB HITELES STATISZTIKÁJA. 151 a Kisselef-féle Begülament organic tette tűrhetőbbé. így akad meg a nagy mértékű kivándorlás s így veszti el 1830 után a hazai románság szaporodása egy századnál tovább tartott rohamos jellegét. Politikai, történeti, társadalmi és közgazdasági okokban keresendő tehát a románság mult századbeli feltűnően gyors elszaporodásának oka, nem pedig a faj valami csodálatos életerejében és szaporodó képességében, mint a hogy azt a fentebb jelzett viszonyokat nem ismerve, nem csak a múltban, de a jelenben is általában gondolják. Mindazonáltal a megismert igazság ellen való tusakodás volna, ha azt állítanánk, hogy viszont Erdélyből is nagyobb számű románság nem vándorolt volna ki ez időszakban. — »Az oláhok hirtelen és változékony természetüknél fogva czéltalanúl barangolják be nemcsak az országot, hanem Moldovát és Oláhországot is. Ott aztán elesküszik, megtagadják az uniót, a melyet különben is csak névleg vallanak, mert lelkükkel voltaképen Keleten csüggenek.« — Igv jellemzik 1744-ben az oláhokat Erdély rendei azon felterjesztésökben, melyben előadják okaikat, hogy miért nem lehet szerintük az oláhokat Erdély negyedik törvényes nemzetévé tenni. Egyáltalában a románságban a XVI Il-ik században még nagy a kóborlási hajlandóság. A rendezett élet nincs ínyére s gyakran a legbrutálisabb zsarnokság szeszélyeit is szívesebben eltűri, mint a rendezett társadalmi élet szigorú és következetes fegyelmét. Az egyes bevándorló csoportok gyakran, hírét, hallván, hogy a vajdaságokban változás állott be, felkerekednek és régi hazájokba térnek vissza. Mások meg részint az unió kényszere miatt, részint pedig a jobbágyság kedvetlenül viselt terhét megúnva, húzódnak fel a határszéli havasokra, s onnan, ha a helyzetet alkalmasnak ítélik, mennek tovább az oláh vajdaságokba, Oroszországba, vagy a Dunán át Dobrudsába és Bulgáriába. Az erdélyi s általában a magyar királyságbeli románság kivándorlása a XVJU-ik században is olyan természetű, és épen úgy a faj nomadizáló kóbor természetéből folyó, mint a megelőző XVII-ik és XVI-ik századokban. A népmozgalom Erdély és az oláh vajdaságok között a század egész folyamán állandó, de jellege annyiban most is a régi, hogy a beköltözés jelentékenyen nagyobb, mint a kivándorlás. Ez a néphullámzás a Habsburgok kormányzatát ép úgy érdekelte, mint érdekelte annak idején az erdélyi fejedelmekét. Egy ízben meg is döbbenté Mária Terézia kormányát. Akkor t. i. mikor a határőrség felállításáról volt szó. Igaz ugyan, hogy e megdöbbenést inkább a székelvek tömeges kivándorlása okozta, mint az ê