Századok – 1900
Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: Verseghy és a censori hivatal - II. bef. közl. 122
132 CSÁSZÁR ELEMÉR. tatta, s eiinek következtében nem úgy nyomták a könyvet, mint a, bogy a censura megengedte. Weiugandnak tehát szabadságában áll kárát Verseghyn megvenni.1) Ezt írta a Helytartótanácsnak, utasítván azt, hogy a folyamodványra is vezesse rá a határozatot. AVeingand augusztus közepén értesült a határozatról, de követeléséről hiába mondta a kanczellária : »intuitu damni sui ad Pranciscum Vérségi regressus pateat«, meg sem próbálta Verseghyn behajtani a kárát, azaz a várt hasznot. Hiábavaló fáradság is lett volna, mert bár Verseghynek volt némi kis pénze (körülbelül 700 frt, mit ebben az időben, jun. 23-án, adott kölcsön Tröxtler János Mihálynak) s anyja elég jól bírta magát, azért fő jövedelmi forrása mégis csak a 350 forintnyi pensiója volt, a miből bizony nem tellett' volna arra, hogy Weingandnak 1400 frtot fizessen. Mialatt ezek az ügyek elintéződtek, Verseghynek bele kellett nyugodnia, hogy a kanczelláriától reámért büntetést megkezdje. A prímással való levélváltás óta különben sem tartotta olyan súlyosnak a fogságot; a királyi leirat pedig, melyben határozottan ki volt mondva, hogy a »Eecollections-Haus« nem fogság, s egészségét egyenesen a primás gondviselésére bízták, egészen megnyugtatta; nem kellett már azon aggódnia, hogy folytonosan szobába lesz zárva, hogy a fülledt levegő és a mozgás hiánya nemrég helyreállott egészségét újra megrendíti. Xem is csalódott a prímásban. A király első rendelete ugyan határozottan meghagyja a prímásnak, hogy Verseghyt javító házba zárja, de a második már egészen tetszésére ós jó érzésére bízza (discretioni vestrae committo) az engedetlen pap megbüntetésének módját. Ez a rendelet teljesen föloldotta a primás kezét. Meg lévén győződve Verseghy becsületességéről (dexteritas), nem is habozott a legszabadabb elvűen magyarázni a leiratot. Bár az energikus egyházfejedelemnek volt már határozott terve, mégis, hogy a legalkalmasabb módot megtalálja, megkérte Kauscher Miklóst, vizsgálja át az ügyet és tegyen javaslatot. Rauscher2 ) határozottan ellene volt annak, hogy Verseghyt a többi bűnös pap közé zárják; érezte, hogy a mint ') A leirat u. o. 1793 : 7997. A döntés ellen azonban azt lehetne fölemlíteni, hogy a fordítást nem a kézirat rendjének megváltoztatása miatt foglalták le. Hogyan határozott volna a kanczellária, ha Verseghy nem változtatta volna meg a rendet ? kire hárította volna a fizetést ? 2) Jelentése a prímáshoz 1793 szeptemberből (de datum nélkül) Prim. Levéltár, u. o. Nr. 19.
