Századok – 1900

Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: Verseghy és a censori hivatal - II. bef. közl. 122

VERSEGHY ÉS A CENSORI HIVATAL. 129 De Verseghy tagadhatatlanul beteges ember volt abban az időben; orvosának, Kramer doktornak bizonyságlevele tele van különféle betegségek nevével, melyek ugyancsak megkínozták a kényelemszerető expaulinust. Épen azért Lányi, megszívlelvén a herczeg-primás szavait, hozzátette az elutasító válaszhoz : »womit auf den Pall, wenn es wirklich die Gesundheits Umstände des Bittwerbers erfordern sollten, die Verfügung getragen werde, dass er durch die drey monatliche Recollection keinen Nachtheil an seiner Gesundheit erleide«. A király is hozzájárult jul. 8-án ehez a Verseghy egészségéről melegen gondoskodó határozathoz.1) A kanczellária jul. 25-én küldi el a határozatról szóló értesítést a Helytartótanácshoz2

) azzal a megbízással, hogy értesítse róla a prímást, de ez csak két hét múlva, aug. 9-én történt meg.3

) Ugyancsak jul. 25-én intézte el a kanczellária Verseghynek egy régebbi kérését. Verseghy még a harmadik folyamodványában (1792. decz. 15.) visszakérte a Helytartótanácstól Miliőt I-ső részének kéziratát, melyet azért küldött föl, hogy személyesen győződjenek meg a bécsi censor aláírásáról. A tanács azonban már fölküldte a könyvet a kanczelláriálioz, s mivel Verseghy újra megsürgette, jul. 9-iki üléséből fölterjeszti pártolólag a kérelmet a kanczelláriához 4) azzal az indokolással, hogy a könyv úgyis el van tiltva s így vele visszaélést elkövetni nem lehet, másrészt nem is tartozik azon veszedelmes kéziratok közé, hogy a kanczellária egy régebbi rendelete szerint5) meg kellene semmisíteni. A kanczellária azonban nem adta vissza a kéziratot, hanem — és ez jellemző megint Lányi referensre, — azt állította, hogy a lefoglalt könyvek kéziratát meg kell tartani; a mi azonban nem volt igaz, de Lányi rászánta magát a hazugságra is, csakhogy a Helytartótanácsnak ellentmondhasson.6

) ') A kanczellária fölterjesztése a királyi resolutióval az Orsz. Levéltárban, M. udv. kancz. 1793 : 7998. A resolutió így hangzik : »Placet das Einrathen der Kanzley.« A fölterjesztés fogalmazványa τι. ο. 1793 : 7142. •) Α leirat π. ο. M. ndv. kancz. 1 793: 7998. 3) Prim. Levéltár, π. ο. Nr. 19. 4) Eredeti fogalmazványa az Orsz. Levéltárban, Η. T. 1793: 16631. A referens Mednyánszky báró volt, a ki az indokolásba azt is bevette harmadik pontnak, hogy nincs benne semmi az állam ellen. Ezt azonban idegen kéz kihúzta. B) Ε rendeletnek, melynek eredetije u. ο. M. udv. kancz. 1792 : 9783. sz. alatt, ide vonatkozó része ez : manuscripta ... si aliquid contra regiam dignitatem vei statum publicum regni aut secns etiam perniciosa, ex quibus seu publicae tranquillitatis pertùrbatio seu morum depravatio aut religionis labefactatio oriri possit, principia complectuntur, retinenda. β) A kanczellária leirata u. o. M. udv. kancz. 1-793 : 7990. SZÁZADOK. 1900. II. FÜZET. 9