Századok – 1900

Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: Verseghy és a censori hivatal - II. bef. közl. 122

VERSEGHY ÉS A CENSORI HIVATAL. 127 Az ítéletet jóval kihirdetése előtt már megtudták Budán, első sorban Lovász tanácsos révén, a ki Bécsből meghozta a hírt. A május 13-iki ülés határozatát nem tartották titokban, s így Kietaller is tudomást vett róla, mielőtt hivatalos formában közölték volna, úgy hogy mikor a primás értesíti őt a Yerseghy-féle ügy szerencsés befejezéséről, azt feleli rá,1) hogy már hallotta Bécsből. A Helytartótanács értesítette az ítéletről a prímást jul. 2-án, ez meg Verseghyt.2

) Verseghyt nagyon lehangolta az ítélet, félt a fogságtól, noha tudta, hogy ez a papi javítóház nem is hasonlítható a polgári fogházakhoz. De különösen bántotta, hogy az ítéletet nyilvánosságra akarták hozni, és aggódott, hogy így szégyenéről az egész világ tudomást vesz. Félt azonkívül a prímástól is, hiszen tudta, hogy az ítéletet nagyrészt a primás fölterjesztése alapján mondták ki. Jun. 27-én tehát folyamodást nyújt be a királyhoz, melyben orvosi bizonyítványokat mellékelve, hivatkozik lábbadozó állapotára, a minek megárt a fülledt levegő, és kéri, hogy engedje el a király a büntetést, vagy legalább enyhítse.8

) Fölemlíti öreg édes anyját is, kit neki kell eltartania; mi lesz belőle, ha egyetlen támaszától megfosztják? Verseghy azonban jól tudta, hogy a király sem az egyik, sem a másik okot nem fogja elegendőnek találni, sejtette, hogy szorult helyzetében csak az segíthet rajta, a kit tulajdonképen legjobban megbántott : a primás. Folyamodást nyújt be hozzá is,4

) ugyanazon a napon, melyen a királyhoz, tegyen mellette jó szót a királynál, eszközölje ki, hogy kérése teljesedjék. Nem folyamodik a megtért · bűnösök szokott fogásához, kik bűnük nagyságát túlozva, bűnbánatukkal kérkednek. Egy szóval sem említi, hogy bűnét megbánta, de öntudatos hangon megírt folyamodásának minden sora tanúbizonyságot tesz arról, hogy kész a jó útra térni. Nem lesz alázatossá, csak megalázza magát és úgy könyörög a prímáshoz, a ki kegyelmével ínég azokat a tehetségeket is meg akarja nyerni az államnak ós egyháznak, a kik tévedtek ugyan, de nem rosszaságból, hanem gyöngeségből. A primás a folyamodványra magánlevélben felelt, a mely tartalmánál, hangjánál fogva egyaránt érdemes reá, hogy egész terjedelmében közöljük. íme a levél : >) A levél a Prim. Levéltárban, Nov. Arch. 94. ΡΕ. P. III. Nr. 13. ») A leirat u. ο. Nr. 18. 3) Α folyamodvány a mellékletekkel együtt az Orsz. Levéltárban, M. udv. kancz. 1793: 7142. *) A folyamodvány a Prim. Levéltárban, u. o. Nr. 16.