Századok – 1900

Értekezések - KÁROLYI ÁPRÁD: Szilágyi Sándor emlékezete 97

100 KÁROLYI ÁRPÁD. épület, a hol a nagy Hunyadi nagy tia világra jött, a házak, melyekben egykor a Báthoryaktól kezdve hosszú sora két ország hatalmas olygarcháinak élt, küzdött, uralkodott és elbukott, ne költöttek volna a történetoktató unokájának, a történetíró fiának fejlődő lelkében élénk érzéket a mult iránt ? Csaknem lehetetlen volna ezt hinni, még akkor is, ha ő maga, öreg napjaiban ifjúsága évein elmerengve, nem mondotta volna is, hogy a jövőről való sejtelmei és vágyai között, melyek az irodalom művelésére már jó korán ösztökélték, bár elmosódott képben, a történet múzsája is megjelent. A történelmi benyomások alatt megérett ifjú, tanulmányai befejeztével közigazgatási szolgálatra adta magát, a minek azonban a forradalom mihamar végét veté. A gygasi harcz és gyászos bukás után azok között látjuk Szilágyi Sándort, kik az írótollban rejlő varázs gyógyító balzsamával igyekeztek az elalélt nemzet beteg lelkébe reményt és bizalmat önteni. Mint kötelességtudó, buzgó közkatonáját a szent ügynek, ott találjuk őt akkori legjobbjaink táborában. Az alkotás, a teremtés vágya, mely lelkében ége, még nem tudott határozott alakot ölteni, s a szép és jó eszményeitől forrongó ifjú nem találta még meg az aczelat, melylyel a bensejében élő isteni szikrát kicsattantsa. Ez az iránytalan vágy, mely tétlenül nyugodni még öregségében sem tudó szellemét sarkalá, a szépirodalom terére hajtotta Szilágyi Sándort, főként azért, mert új környezete Pesten a belletristika művelőiből állott, de meg a csüggedés napjaiban egyeseknél csak úgy mint egész nemzeteknél, az irodalom belletristikus fajai felelnek meg leginkább az elegikus hangulatnak. Valamint hazai történetíróink s az idegen nemzetekéi közül is nem egy, akképen Szilágyi Sándor is a szépirodalom terén tette meg hát első irodalmi kísérleteit. Igazságtalanság volna e szárnypróbálgatások értékét a későbbi történetbúvár képességének mértékei közé fölvenni. l)e ha azt a szépirodalmi nagy olvasottságot és műveltséget tekintjük, melylyel erre a mezőre lépett, és azt az igaz lelkesedést nézzük, mely őt a kötetlen beszéd költőjévé lenni készteté : bizony szelídebben fogunk róla ítélni, mint ő maga ítélt magáról, midőn a maga szerkesztette Emléklapok számára 1850-ben