Századok – 1899

Történeti irodalom - Kobler; Giovanni: Memorie per la storia della Liburnica cittá di Fiume. Vol. I. II. III. Ism. Óváry Lipót 913

TÖRTÉNETI IRODALOM. 915 ban meg van állapítva, hogy Fiúméban már a XIII-ik században létezett egy szent Vitus tiszteletére emelt templom, s hogy szent Yitust már a XV-ik században Fiume védszentjének tartották s tartják még manapság is. Akkori politikai hovatartozandóságára nézve is, Kobler csak következtetésekhez kényszerűi folyamodni. A második rész egyházi dolgoknak, a fiumei püspökségnek, főesperességnek, templomoknak, kápolnáknak, konventeknek stb. van szentelve. A harmadik rész a Fiume szomszédságában fekvő tartományok, nevezetesen keleti Isztria, Krajna, Ausztria, Castua, Veprinaz, Volosca, Lovrana, Buccari, Zengg, a hajdani vinodoli grófság, Sussák, Tersatto, Martinsicza, Buccarizza és Portoré politikai helyzetével, s a Frangepánokkal, kik rövid időn át Fiume urai is voltak, foglalkozik. A negyedik rész 1300-tól 1776-ig terjed, s különösen Fiume közigazgatási viszonyaira, iparára és kereskedelmére vonatkozólag tartalmaz sok igen érdekes adatot. Itt vannak közölve egész terjedelműkben Fiúménak I. Ferdinánd által 1530-ban szentesített statutumai is. Az ötödik rész végűi Fiúménak a magyar szent koronához való kapcsoltatása utáni történetét foglalja magában. íme rövid vázlata Kobler munkája gazdag tartalmának, melyről némi átnézetet nyújt a III-ik kötet 23-ik lapján található fejezet e czím alatt : Prospetto sommario deli' origine e delle vicende della politica autonomia di Fiume. Ε fejezet egybefoglalván Fiume politikai autonómiájának történetét, jónak látom ezzel közelebbről foglalkozni. Fiume politikai helyzete e szerint csak a XII-ik században kezd ismertté lenni, midőn, mint a pólai püspökség hűbéri birtoka, alhűbér gyanánt a duvni dinaszták birtokába ment át, kik huszonnyolcz esztendő kivételével, mely idő alatt a Frangepánok zálogképen bírták, urai maradtak a XIV-ik század végéig, a mikor is az osztrák Wallseekra szállott, kik viszont 1466-ban az osztrák háznak engedték át. Fiume a XIV-ik század elejétől fogva falakkal körűivett, erősített város volt, de mind a vár, mind a falak eredete bizonytalan. A lakosok viszonya a várúr irányában nem volt jobbágyi, sem nem azonos a krajnai és horvátországi jobbágyi viszonyokkal, hanem inkább Isztria tengerparti lakóinak helyzetéhez hasonlított. A városi és mezei ingatlanok a birtokosok tulajdonai voltak s a várúr az árukivitel és behozatal után 21/a

százalékban, bor, gabona, birka-tizedben s egyéb illetékekben részesült, Háború idején Fiume városa katonákat is tartozott szolgál-