Századok – 1899

Történeti irodalom - Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. Első kötet. 1740–1773. Ism. Marczali Henrik 819

TÖRTÉNETI IRODALOM. 823 convictusok és seminariumok ismertetése. Sehol sem annyira szembetűnő, mennyire reá bírta ütni a nemesi társadalom a maga bélyegét még a nevelésre is, mint épen e téren. Mennyi dédelgetés és elnézés a fizető úrfiak irányában, és minő megvetése és lealázása azoknak, a kik szegény és befolyás nélkül való szülőktől származnak. Nem tudom, mennyire vannak még meg e megkülönböztetések rudimentumai a mai iskolákban, de e lapok olvasása meggyőzhet mindenkit arról, hogy kérlelhetetlenül kell azokat üldözni és irtani, mint minden igazi tanítás és erkölcsi nevelés halálos ellenségeit. Nem csuda, ha az ifjak a sok elnézéstől vérszemet kaptak és a legerősebb kihágásokat is megengedték magoknak, mint a minőkről p. o. a nagyszombati convictus 1757-iki jelentése szól. (182. 1. j.) Az ilyenek meggyőzhetnek minden gondolkodót arról, hogy a régi jó idők és különösen a jezsuita iskolák fegyelméről szóló annyira elterjedt vélemény — mythos, mint annyi más. Nagyon megsínylették a jezsuiták e rendi gondolkodását a nevelésökre bízott kispapok is. »Barkóczy (ki maga is egy évet töltött a kassai Kisdyanumban) oly élénken színezte ki a jezsuiták hanyagságát az intézet vezetése és igazgatása, úgy szintén a theologiai tudományok tanítása körűi, oly ijesztő képet fest a romba dölt épületről, az undorító élelmezésről, a ki nem elégítő ellátásról, a papnövendékek legkülönbözőbb szenvedéseiről, tisztátalanság és gondatlanság okozta betegségeikről, hogy a királyné — — a papnevelést (a tridenti zsinat szellemében) országszerte kizárólag a püspökökre kívánja bízatni.« (187. 1.) Valóban az egri püspöknek és későbbi prímásnak ítélete e pontban alig tekinthető felekezeti vagy rendi gyűlölet által sugallottnak. Nagy külső fény, csillogónak látszó eredmény, aránylag csekély szellemi és erkölcsi munka árán : ez voltakép az akkori hivatalos iskolázásnak épen nem rokonszenves képe. Ezzel szemben az elnyomott, üldözött, de minden talpalatnyi földhöz és joghoz kétségbeesetten ragaszkodó protestáns iskolázás határozottan magasztosabb képet mutat. És itt ismét ki kell emelni, hogy a szegény, gyakran bujdosni kénytelen ágostai hitv. ev. iskolák általában magasabb fokát jelölik a tudományos műveltségnek, mint a mégis biztosabb nagy ^alapítványokkal rendelkező hatalmas kálvinista kollégiumok. És e helyzetöket korántsem köszönik annak, hogy tán szorosabb összeköttetésben állanak a tudomány külföldi központjaival. A kormány nemcsak a hazai protestáns iskolák ellen fordítja erejét, hanem mindent elkövet a nem római katholikus ifjúság külföldi iskolázásának megakadályozására. Ε törekvésében pedig sokkal 54*