Századok – 1899

Történeti irodalom - Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. Első kötet. 1740–1773. Ism. Marczali Henrik 819

824 TÖRTÉNETI IRODALOM. 8.33 sikeresebben jár el a felföldi szegény községekkel, mint a bővebben fundált alföldi református iskolákkal szemben. A nem tagadható különbséget alig okozta más, mint az, hogy a helvét hitvallású tanárok, bármennyit tanultak külföldön, vidéki urak, cívisek és parasztok közt el voltak szigetelve, mihelyt haza kerültek ; a lutheránusok pedig nagyobbára városokban, és pedig régi műveltséggel bíró városokban laktak. A nagy szegénység mellett megvolt itt a kellő áldozatkészség mind a közönség, mind a tanárok részéről, és ez áldozatkészségnek Eináczy könyve számos nevezetes példáját sorolja fel. Élt tehát a magyar közoktatás e szomorú korszakban is, élt, és a katliolikus intézetek gyors fejlődése és szaporítása egyensúlyozta annyi protestáns iskola bezárását vagy csonkítását. De sem a katholikusoknál, sem a protestánsoknál nem található igaz és erőteljes fejlődés. Pedig a XVIII-ik század nagy szellemi forradalma 1750 körűi már uralkodóvá lesz Európa szerte, és az iskola, bárminő conservatív kell hogy legyen, mint a jövő előkészítője nem zárkózhatik el a haladás, a jövő elől. Ezen haladásnak, bármennyire hangoztatták még az országgyűléseken is az országos közoktatás jobb karba helyezésének szükségét, és bármennyire elismerésre méltó némely piarista és protestáns tanítók törekvése, a nemzetben magában nem volt meg a kellő talaja. A katholikusoknál ennek útját állotta a hagyományhoz való ragaszkodás és a jezsuitáknak szinte kizárólagos nevelési kiváltsága. Ε rend pedig annál kevésbbé volt hajlandó bármiben is engedni, mert az űj szellem támadásai kiválóan ellene irányultak. Sint ut sunt, aut non sint ! — volt jelszava hazánkban is. — A protestánsokat pedig nemcsak a felülről és a katliolikus társadalom által reájok gyakorolt nyomás tartotta vissza minden újítástól, hanem e nyomás szükséges reactiója is : a múlthoz, mint örökölt kincshez való törhetetlen ragaszkodás. De mindezeknél hatalmasabb és szinte ellenállhatatlan ok küzdött a régi mellett. A míg Magyarország tisztán rendi és felekezeti ország, minden érdek, értelem és gondolat, osztályhoz és hithez van kötve, minden változás veszedelemmel járó e legfőbb szempontokra nézve. Mert, ha másban nem, a rendi uralom fentartásában és a felekezeti szellem ápolásában, a nevelési rendszer megtette kötelességét. Jóban, roszban egy volt a társadalommal. Csakhogy az államot magasabb kötelességek kényszerítik eddigi, nemcsak conservatív, hanem reactionarius politikájának elhagyására. A társadalom magában álló, zárkózott; de az állam nem vonhatja ki magát szomszédjainak, vetélytársainak versenyéből. Nemcsak lelki emelkedettsége és kötelességtudása.