Századok – 1899

Történeti irodalom - Márki Sándor: Az 1848–49-ik évi szabadságharcz története. Ism. Hegyesi Márton 734

745 TÖRTÉNETI IRODALOM. Ez a felfogás és az a szellem, mely Márki munkáján átvonúl, azért bír fontossággal, mert ebben már az utókor elfogulatlan ítélete szólal meg a szabadságliarcz szereplőiről és eseményeiről; a miből láthatja mindenki, hogy az utókor ítélete sokban eltér és el fog térni az egykorúak szenvedélysugallta ítéletétől. Néhol azonban nem teljesen megszíírődött ítéletre is bukkanunk a könyvben, mely majdnem arra a gondolatra vezet bennünket, hogy a szerző minden igyekezete mellett sem volt képes teljesen emancipálni magát egyik-másik közkeletű szólam hatása alól. így példáűl a váczi proklaniáczióról szólva, azt állítja, hogy Görgei abban bízott, hogy annak következtében az ellenség komolyabban fog ő vele alkudozni mint a polgári kormánynyal, holott tudjuk, hogy Görgeinek a proklamáczióval egyedüli czélja az vala, hogy megtartsa a volt császári tiszteket a nemzeti lobogó alatt ; a mi elannyira sikerült is, hogy — mint szerzőnk is elismeri — csakugyan ezzel a váczi proklamáczióval kezdődött meg a nemzet igazi szabadságharcza. Ide vonatkozólag még azt is mondja a szerző (s ez az a régi accord), hogy a váczi proklamácziótól fogva Görgei kezében futottak össze a katonai fondorlat szálai. Ezt a merész állítást maga a szerző czáfolja meg mindjárt a következő lapon, azt mondván, hogy a proklamáczióban az egyedüli még lehetséges irányt jelölte meg Görgei. Már pedig ha így van a dolog, akkor nem illethető az a proklamáczió a fondorlat kezdeményezésének vádjával, a minek létezését különben később sem bizonyítja a szerző, sőt nem is állítja. Azt az állítást is a régi accordok egyikének mondhatjuk, hogy hiba volt Görgeitől, hogy csak febr. 9-én követte Guyont Eperjesre. Tudjuk ugyanis, hogy oda maga Görgei is még febr. 7-én bevonult. Az is egy-egy régi accord, hogy Görgeit — mint szerzőnk az isaszegi csata leírásánál közbeszúrja — nem egy tekintetben terheli a mulasztás vádja; hogy Bayer törte volna meg azt a varázst, melyet a levonulás tervének elfogadása tekintetében Csánvi és Aulich gyakoroltak Görgeire ; hogy maga Görgei is hadászati esztelenségnek mondotta a Hernádnál való megállapodást, s hogy őt Világos alá talán politikai tévedései is vezették. —· Azt a mulasztás vádját egy szóval sem indokolja a szerző, pedig ilyen vádat tüzetesen kellene indokolni ; a levonulást meg azért nem foganatosíthatta azonnal Görgei, mert hadseregének egyes részei még nem vonultak be Komáromba ; a Hernádnál való megállapodást is megindokoltnak mutatja ki az akkori helyzetről való hivatalos tudomása alapján, 1852-ben megjelent nagy munkájában