Századok – 1899

Történeti irodalom - Szongott Kristóf: A magyarhoni örmény családok genealogiája. Ism. Kis Bálint 59

60 • TÖRTÉNETI IRODALOM. semmi szeparatizmus. Fenntartja és tanulja ősi nyelvét, de teljesen elsajátította a magyart, mely ma tula jdonképeni anyanyelvévé lett, a réginek mint valami drága ősi ereklyének megbecsülése mellett. Intelligencziája, vagyona, közgazdászati jelentősége mellett is soha sem volt követelő, vagy elégületlen ; addig sem, mig az 1848-iki törvényhozás folytán az általános jogegyenlőség rá is ki nem terjedt. Már több mint kétszáz év óta mindig teljesen azonosítva törekvéseit s érdekeit a magyarságával, tette ezt nem bizonyos alkalmazkodó önző kozmopolitizmusból, hanem a magyarságba lelke szerint beolvadó igaz hazafiságból. S az anyagi téren kereskedett városokba tömörülve vagy gazdáskodott elszórtan is sikerrel és élelmesen ; de úgy, hogy solia sem adott okot a nép ellenszenvére, mert vagyoni gyarapodásának nyomait nem jelzi azon nép bukása, nyomora és elzüllése, mely között tanyáját felütötte. Ε tiszteletreméltó népfaja hazánknak megérdemli, hogy vele a tudomány is kellőleg foglalkozzék, emlékeit felkutassa, s a múltjára, régi viszontagságaira vonatkozó jelenségeket összegyűjtse és elemezze. S ezt teszi Szongott fennjelzett munkájában, »a magyarországi örmény családok genealogiájá«-ban. Ha a szí') sajátképeni szoros értelmében, s úgy a mint közhasználatban áll, vennők a »Genealógia« kifejezést, várakozásunknak alig felelne meg e munka; mert olyan a mi úgy a mikép érteni szoktuk - genealógiai vonatkozású lenne, alig egy-egy elszórt adat található benne. De genealógiának mondhatja munkáját az érdemes szerző, ha szélesebb értelmet tulajdonítunk e szónak s minden tudományos kutatásra alkalmazzuk, mely valaminek eredetével foglalkozik. Ily értelemben csakugyan genealógia ez, mert megkísérti a hazai örmény családok eredetét neveikből kinyomozni, s minden egyes fennálló vagy kihalt avagy átidomúlt családnévnek nagy nyelvészeti apparatussal kifürkészi értelmét s rámutat annak eredeti örmény jellegére, vagy azon népfajoktól kölcsönzött voltára, melyek között az örmények viszontagságos bolyongásaik alatt megfordultak, vagy melyek még őshazájukba betolakodtak. Ε gazda g etymologiai kincstáron áthatolva, melynek összehordásánál a szerző úgy a keleti nyelvekben való jártasságát mint egyátalán nyelvészeti szakképzettségét, de egyszersmind kitartó oklevélbuvárlatait is igénybe vette, csakugyan előttünk áll az örménység egész múltja, a számtalan népekkel, melyek őket őshazájukban háborgatták vagy vándorlásaikban s megtelepüléseikben magok közé fogadták. Majd mindeniknek nyo-