Századok – 1899

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Ghímesi Forgách Simon báró - II. bef. közl. 698

706 SÖRÖS PONGRÁCZ. a mi azonban nem történt meg minden áldozat nélkül, s ezen czíme és bárósága miatt némi adósságba is beleverte magát. Különben is családjára, miután gyermekei is fölnevelkedtek már, több kiadása lévén, egész életén át sem tudta ezen czímeiért tett adósságait tisztázni.1) Részben természetes is, mert folytonos elfoglaltsága közepette jószágai kezelésére nem fordíthatott kellő gondot. Alig-alig volt ideje, hogy magát a hivatal gondjaiból kiszabadítva, rövid időre saját ügyeivel is foglalkozzék. Alig hogy 1574 tavaszán Surányban családjának élhetett, már is a bányavárosok ügye veszi igénybe fáradozásait, hol kevés volt az érzék annak belátására, mily fenyegető helyzet áll be, ha a török a felvidéken még jobban megvetheti a lábát. A török lépésről lépésre iparkodott előrehaladni, s 1576-ban már nyilt támadást intézett a felvidék egyik jelentős védőhelye, a Balassa János birtokában levő Kékkő ellen. Károly főlierczeg Forgáchot bízta meg, hogy a vár megmentésére siessen, mely czélból Kielmann András komáromi kapitánynak is meghagyta, hogy 800 emberrel csatlakozzék Forgáchhoz, kihez még Győrből és Pápáról is érkeztek csapatok Gregoróczy Yincze és Huszár Péter vezérlete alatt. Mivel ehhez a sereghez a Forgách főkapitányságát kitevő tizenkét rész is küldött segítséget, mintegy 10,000 ember szállott a Zólyomon túl vagy két mérföldre fekvő Víglesnél táborba. Azonban a sereg nem használhatott Kékkőnek, mert az őrség — be sem várva a fölmentő sereget, — egy éjjel az ugyancsak Balassa birtokában levő Divénybe menekült, mire a török hatalmába vette a várat. De Divényben sem hagyta a menekülteket nyugodni, hanem ostrom alá fogta a várat. Miután Balassa Imre, ki az elsők közt liarczolt, golyótól találva elesett, az őrség innen is megfutott, s a töröktől folytonosan üldözve csak megtizedelve menekülhetett Egerbe, hová nemsokára Fodróczy Miklós, Somoskő fiatal és félénk kapitánya is követte őket. Forgách és a vele egyesült Kielmann, nem léphettek föl támadólag, mert a török sereg sokkal nagyobb volt, s azért Balassa János minden ösztönzése ellenére, e három vár elveszte után feloszlatták a tábort.2) Ezzel azonban nem adta föl Forgách a harczot, sőt Krusics társaságában olyannyira zavarta a törököt, hogy szept. 18-án a budai basa kénytelen volt Károly főherczeget fel') Végrendeletében írja 1578-ban, hogy báróságára s consiliariusságára még néhány ezer frt adóssága van. Forgách levélt. *) Istvánfi XXV. 353—354. 1.