Századok – 1899

Történeti irodalom - Bayer József: A magyar drámairodalom története. Ism. Váczy János 53

54 • TÖRTÉNETI IRODALOM. értékkel beleilleszteni. Nem az élettelen anyag összerakása a czélja, hanem a szellemi haladás eleven képe lebeg szeme előtt, s e kép egyes vonásait keresi és találja meg a szétszórt s magukra álló, néha épen elszigetelt adatokban. S ha a százados fejlődés képe, a mint ő elénk állítja, nem minden vonásában tetszetős is az olvasónak; ha felfogásához itt-ott szó fér is; ha ítéletét néhol kételkedve fogadjuk is : mindez kevéssé csökkenti müve becsét s alapvető voltának fontosságát. Hogy, ily nagy terjedelmű munkának nem minden egyes része egyformán sikerült; hogy példáúl a XVIII. századbeli drámai kísérleteket, fölszínes átdolgozásokat a fejlődés keretében tán jobban méltányolja, mint megérdemlenék, ellenben az iskolai színjátékoknak kevesebb becset tulajdonít mint a mennyi azokat megilleti : ezen nincs miért fölakadnunk. Vannak könyvének oly részletei, a melyekhez alig férhet gáncs. De egyetlen részlete sincs, a mely valami újjal nem gyarapítja eddigi adatainkat s ismeretünket; s ott is, hol előtanulmányokra támaszkodliatik, igyekszik a maga felfogását szabatosabban körvonalozni még akkor is, ha ítélete csak igen kevéssé különbözik az eddigiektől. Szóval mindenütt látszik, hogy tárgyán teljesen uralkodik, hogy régóta foglalkozik a magyar dráma történetével, s hogy a magyar játékszín történetével ő gazdagította irodalmunkat. A keresztény kor drámája épen úgy a vallási szertartásokból fejlődik, mint a görög dráma a Dionysos ünnepélyeiből. De e főforrás mellett igen helyesen más forrásokra is utal a szerző : a nép játékos hajlamára s a pogány vallás oly elemeire, a melyek a dráma csiráit rejtették magukban. Innen van a román és germán népek drámáinak korábbi fejlődése; innen van, hogy nálunk a liturgiái mysterium nem lehetett a további alakulás kiinduló pontjává. Ilyennek az iskolai színjáték mutatkozik, a melynek történetét —· megint igen helyesen — Bayer a XVI. századbeli vitatkozó drámáktól kezdi, — s ennek folytatása a jezsuita, pálos és piarista intézetekben előadott színjáték, a mely inkább a látványosságon, mint valódi drámai összeütközésen épült fel. Ε színjátékok nemzetközi hasonlóságát nagy körültekintéssel fejtegeti szerzőnk, kivált a jezsuita drámákét, a melyeknek ismert czélzatain kivűl. azt a hatását tagadni nem lehet, hogy legalább a színi érzéket többé-kevésbbó fölkeltette, ébrentartotta és erősítette oly korban, midőn a műveltségnek ez az ága nálunk épen nem mutatta a rügyfakadást. Ε pontnál azonban még több oldalú s behatóbb kutatás és részletesebb fejtegetés szükségét érezzük, s a szerző Ítéletét egyoldalúnak tartjuk épen a jezsuita iskolai színjátékoknak a színi érzék gyarapítására tett hatásánál fogva.