Századok – 1899

Értekezések - KROPF LAJOS: Uzbégh tatár khán egy követsége a magyar udvarnál 51

TJZBEGH TATAR KHAN EGY KÖVETSEGE A MAGYAR UDVARNÁL. Kómában egy antiquáriusnál egy franczia tudós néhány ev előtt két incunabulumból kiáztatott pergament darabot vásárolt, melyekre az öregebb Marino Sanudo néhány ismeretlen levele va la másolva az 1334 és 1337 közötti időközből. Ε levelek egyike bennünket közelebről érdekel, mert egy követségről van szó benne, mely Uzbegh tatár kbán udvarától hazánkon át utazott Velenczébe és Avignonba, Károly Róbert királyunk tiszteletteljesen fogadta a követséget, két jakobinus 1) barátot, és bőven megajándékozva őket elkísértette őket Ausztriába.2

) Uzbégh khánról ma sem tudunk sokkal többet, mint a mit róla a hangyaszorgalmú öreg Hammer hordott össze.3

) Uralkodásának történetét megírta ugyan újabban ismét (angolül) Ho worth,4) de ő is jobbára csak a régibb Íróknál található anyagot dolgozta föl. A hatalmas khán székvárosa Üj-Szerai volt a Volga folyam partján és nagy birodalma ugyancsak az idősebb Marino Sanudo egy másik levele szerint határos volt nyugat felől Nagy- és Kis-Oroszországgal és a magyar királysággal.6

) ') Ε »jacobinus« barátok alatt valószínűleg domokos-rendűeket kell értenünk, mert a pápánál is jártak Avignonban, nem pedig olyan eretnekeket, melyekről Bicold de JVlonte-croce irja, hogy »ces jacopins . . . . sont en Orient une manière de crestiens mescréans et si mauvaiz qui errent en plus(i)eurs articles de foy .... et ne obeissent point à l'esglise de Komme.« Louis de Backer, L'extrême Orient au moyen-âge (Paris, 1877.) 303 1. s) »Beverendissime .... pater. Ad hoc ut omnia vobis liqueant manifeste, duo fratres Jacobini, scientes ydiomata plura, cum famulis suis venerunt de Tartaria versus septentrionale hemisperium, de terra quam tenet Husbecco, imperátor in illis partibus, portantes litteras multas dominorum Christianorum, qui degunt in septemtrione ; et fuerunt ad regem Hongarie, qui dictos fratres recepit honorabiliter et cum magnis donis, et in Austriam fecit illos conduci et, Dei gratia, sani, salvi et hylares applicuerunt Yenetias ; qui presentaverunt domino meo duci (Andreae Dandolo) litteras venientes ad ipsum ex parte illorum dominorum Christicolarum. « A teljes szöveg megjelent a Bibliothèque de l'école des Chartes 1895-diki évfolyamában. =) Hammer-Purgstall, Die goldene Horde, Pesth, 1840. p. 281, «) Howorth, History of the Mongols. Part II. The so-called Tartars. Division I. London, 1880. pp. 148—172 és 188—194. ·) M. S. levele a franczia királyhoz Yelenczébol 1334. okt. 22-kéről keltezve. »Et est Buscia major et minor. Major verő a septentrione con-4*