Századok – 1899

Értekezések - KROPF LAJOS: Uzbégh tatár khán egy követsége a magyar udvarnál 51

52 KROPF L. UZBÉGH TATÁR KHÁX STB. Aζ újonnan fölfödözött levél keletét nem ismerjük, de közlői (C. de la Roncière és Léon Dorez) a Bibliothèque de l'école des Chartes említett folyamában nyomatékos érvekkel bizonyítják, liogy Marino Sanutonak azt az 1335. év első hónapjaiban kellett irnia, bármennyire hajlandók is volnának szerzők a két jacobinus barátban azt a követséget fölismerni, melyről XII. Benedek pápa emlékezik meg Avignonból 1340. aug. 17-én kelt és »magnifico principi Usbeck, imperátori Tartarorum«-hoz intézett levelében.1) Ez utóbbi követséggel egy Éliás nevű magyar minorita is járt, ki Uzbégh khán legidősebb (élő) fiát képviselte 2

) és kiről Howorth azt állítja, hogy Giovanni di Marignolli levelet vitt számára a pápától 1339-ben, de forrásában, melyet idéz, erről egy árva szó sincs.3) 4

) KROPF LAJOS. fines habet ad occidcntem cum Livonia, in qua fratres eruciferorum hàbent magnas terras, ab oriente cum Scythia et terra Husbecci Tartari. A mei'idie autem est Ruscia minor, quae confinât ab occidente cum Polonia, a meridie autem Ungaria et ab oriente cum Husbecco Tartaro domino suo praedicto.« Fried. Kunstmann, Studien über Marino Sanudo den Aelteren a bajor akadémia Abhandlungen-jaiban. Hist. Abtheil. VII. (1855.) 801.1. Egy máshelyen (u. ο. 779.) »Tartari, qui cum regno confinant, Ungariae.« Fölemlíti még Bulgáriát, »Servia sive Rascia«-t és azonfelül megemlékezik egy nagy népről is »sub dominio regis Hungáriáé est magnus populus, qui sequuntur Graecorum vestigia«. Alább említi »ducatum Athenarum et Blachiae«, de magyarországi vagy erdélyi oláhokat nem említ név szerint. *) »Reg. vatic. 62. f. XXXIII«. igy van idézve a levél »Letanter et benigne« bekezdéssel. Úgy látszik ugyanaz avval, melyet Rainaldus közöl Annal. Ecoles. 1340. év 75. sz. alatt és különben Karamzin is idéz Histoire de Russie IV. 62. jegyzet. 2) » . . . una cum dilecto filio Helym de Ungaria, ordinis fratrum minorum nuncio viri egregii ducis Thynibec primogeniti tui . . . .« irja Benedek pápa. Hammer valami okból Insan béggel azonosítja »dessen Nähme im russischen Munde in Tinibey verwandelt worden. »Gold Horde p. 304. 3) Howorth p. 183. — Az idézett forrás Colonel Yule, Cathay and the way tither Π. 337. (Haklnyt, Society.) *) Giovanni di Marignolli, midőn elbeszéli, hogy Noé apánk mint osztotta föl a föld kerekségét fiai közt, azt irja, hogy Semnek osztályrészül jutott »egész Ázsia Magna, mely a fehér tengertől Magyarországon túlra terjed, hol most, az oláhok (olachi) laknak, egyenes vonalban Uzbégh egész birodalmán keresztül ; (továbbá) Katáj, az Indiák (országa) és Szerecsenyország el a világ végéig.« Yule ezredes helyesen gyanította, hogy Marignolli szeme előtt olyanféle mappa mundi lebegett, mint pl. Fra Mauroé, melyen csakugyan ott van a »Mar Bianco«, »Emp. Uzbegh«, »Cathay« st,b. A »Mar Bianco« (fehér tenger) névvel nem az egész földkerekséget körülvevő »Ocean« van megjelölve, hanem a szárazföldön áll két nagy tó között. A kisebb (balkéz felőli) tóból egy folyó ered, mely útjában délfelé két más folyót vesz föl (ezek a jobb kéz felőli nagyobb tóból erednek) és egy harmadik nagyobb tóba ömlik, melyben a Kaspi tengert vélem fölismerni. Ha ez áll, úgy az ebbe ömlő folyó persze a Volga. Ott, hol a »Mar Bianco« van megjelölve, mai napság csakugyan találunk egy Fehér-tengert és azon fölül még egy Fehér-tavat is (Bielo Ozero).