Századok – 1899

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Bocskay István fölkelése - I. közl. 21

BOCSKAT ISTVÁN FÖLKELÉSE. 37 •ugyanis miután elbeszélte, hogy ő 1604 decz. havában vissza érkezett a szerémi síkságra Konstantinápolyból, hova Esztergom sikertelen vívása után küldetett a békekötés föltételeit megvinni - ezt mondja a pasáról: »Ezután Bocskav fölkelését kezdte elbeszélni csekélységemnek. Mivel nagyon boldognak rrede magát, igy szóltam : Uram ! te valóban bízol, hogy én is remélhessek? Ebben egyáltalában ne kételkedjél. Ha isten akarja, nem sokára látni fogod az eredményeket«.1

) A magyarországi török, hadak fővezérének ezt az örömét könnyen érthetjük a portának ama politikájából, melyet 1541-től fogva mindig követett s melyet föntebb ismertettünk. A török fogoly Pecsevi tudósítása szerint háromszor-négyszer jött a szerdárhoz Belgrádba és ment vissza tőle Bocskayhoz.2

) A többszörös tárgyalás és izenet-váltás mindig közelebb juttatta Bocskayt a végleges elhatározáshoz. Az alkudozások alapján immár ő is úgy gondolkozott, mint a török pártfogás alatt élő s abba egészen belenyugodott erdélyiek, kiknek felfogását igen híven tolmácsolja egy följegyzés Szamosközynek történeti maradványai között. »Az német nemzetség és az magyarországi magyarok azzal szidalmazzák és rágják az erdélyieket, hogy török birtoka alá adt.ik magokat ős török frigye alatt vannak. Ez szitokra igy felelhetünk erdélyiek, hogy mi ez országot és ez országnak minden, részeit, miulta fogva az török birtokában vagyunk, megoltalmaztak szép szókka I. Ígéretekkel, ajándékkal és minden módon az mint lehetett. De ti magyarországiak, országlokat csaknem szinte fogytáig elvesztettétek. mikor az német nadrágéihoz ragaszkodtatok. Mert az elmúlt hatvan esztendőben ti sok fű várakat ejtettetek az török kezében, Budát, Pestet, Esztergomot, Szolnokot, Egret, Kanizsát, több sok tartományokat és városokat Tótországban, Horvátországban etc. Mi erdélyiek mind az hatvan esztendő forgásában az egy Tömösvárnál többet nem ejtettünk török kezébe. Jóllehet azt is nem az erdélyiek ejtették oda, hanem Eerdinánd császár, mikor czigánsággal és csalárdsággal János király tiátul az országot elfoglalta volt. Ez igy vagyon ós nincs különben«.3) A dolognak okos mérlegelése tehát Bocskayt is erre a meggyőződésre vezette s mivel az egyezkedésre felhatalmazott szerdár - Hádsi Khalfa szavaival élve »óhajtása szerint >) A Π. köt. 298. lapján. 2) Maga Bethlen Gábor is azt mondja az imént idézett soraiban, hogy Bocskaynak emír rabját magához járatta, — mely kifejezés azt teszi, hogy a török fogoly csakugyan többször megfordult Belgrádon. *) Szamosközy tört. maradványai IV. 231—232.