Századok – 1899

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Bocskay István fölkelése - I. közl. 21

ΤΗ UK Y JÓZSEF úgy adják elő a dolgot, hogy Bocskay foglya (Mikó szerint Húszain aga,1

) Bethlennél Murád) történetesen Belgrádon és vidékén járt, hogy beszerezze a megállapított váltságdíját; az erdélyi bujdosók pedig kapván ezen a jó alkalmon, ettől izentek először Bocskaynak. Az előzőkből már tudjuk, hogy csak ürügy volt az, mintha Bocskay rabja a váltság-díj megszerzése végett ment volna Belgrádba, nehogy a titok, t. i. Bocskay lépése, idő előtt köztudomású legyeu ós így meghiúsuljon az egész dolog. (ínként érthető, hogy Bocskay szabadságot igért foglyának közbenjárásáért, - a mint ezt mondja is egy jól értesült följegyzés Szamosközynél.2

) Bocskaynak óvatosságát bizonyítja továbbá az a körülmény is, hogy titkát nem bízta levélre, hanem csak szóbeli megbízást adott az einírnek; legalább Pecsevi előadásából csak ilyenről értesülünk, az imént idézett följegyzés pedig egyenesen megmondja, hogy Bocskay a török rabtól »szóval izent csuk, mert levélbe nem akarta ez titkot írni«. »Bocskay emírjét« (hogy az akkor általánosan használt nevén említsük) Diák Mellemet.3

) Bektas pasa temesvári béglerbég tolmácsa, vezette Lala Mohammed pasa elé Belgrádon. A pasa, Diák Mehemet által, azonnal értesítette Bethlen Gábort a török fogoly küldetéséről és hívatta magához. Négyen egykét napig visszavonulva, titokban tanácskoztak s azután a szerdái' visszaküldte az emírt Bocskayhoz.4) Hogy ezen az első tanácskozáson mit végeztek, mennyire mentek s micsoda izenetet küldött a török fővezér Bocskaynak, természetesen nem tudhatjuk. Azt azonban határozottan tudjuk, hogy Lala Mohammed pasa nagyon örült Bocskay eme lépésének s így kedvező és bíztató válaszszal bocsátotta vissza a török foglyot. Pecsevi 1604 nyarán mind a ketten Belgrádban tartózkodtak s ebből érthető, hogy ők erre a dologra vonatkozólag egy nyomon beszélnek. Istvánffi is tud Bocskaynak eme közbenjáró rabjáról, de ő meg Ibrahimnak nevezi. Sem Bethlen Gábor, sem Pecsevi nem említik a nevét, csak egyszerűen e»űrnek mondják s az utóbbi még azt mondja, róla, hogy általánosan »Bocskay emírje« néven volt ismeretes abban az időben. 2) L. IV. köt. 244. lapon. 3) Ez a Deák Mehemet későbben, Bethlen G. fejedelemsége idejében, 1615—1619 temesvári béglerbég volt. (Török-magyarkori Államokmánytár I. 141. és Történelmi Tár XII. köt. 248—249.1 4) L. alább l'ecsevinél. — Továbbá maga Bethlen G. a portai követének 1620 jul. 30-án adott instrnctiójában ezt mondja: »Bocskayt Istvánnak én sugogattam Fejérvárról, én biztattam . . . egy emír rabját jártatván hozzám, kit vezér Mehemet pasával szemben juttattam . . . Mely dolognak Deák Mehemet pasától végire mehet ő nagysága . . . mindeneket meg tudna beszélni, mert ο volt m'nden dolgokban én mellettem, it volt tolmácsom az vezér előtte. (Török-magyarkori Állam-okmánytár I. 239—240.).