Századok – 1899

Tárcza - Lovas Imre: Az új parlamenti palota „Moriamur” freskójáról 464

TÁRCZA. 467 a Moriamur képén kívül is elég tárgyat kínál, méltót a legjelesebb művészek ecsetjére. Ε művészi dolgokban azonban a főszabály az, hogy a mit tervezünk és alkotunk, az minden ízében a magyar nemzeti történelem hamisítatlan szellemének megfelelő legyen. Hazai élet és lélek : e kettő nélkül nem születhetik semmi szép, semmi nagy. A nemzeti eszme szolgálatába állva, óhajtottam az új országház fő helyeire jövő falfestményeket megbeszélés tárgyává tenni, s mindenütt azokra a fontosabb, bensőbb történeti követelményekre figyelmeztetni művészeinket, melyek nélkül a kép sem igaz, sem magyar nem lehet. Ha valahol, úgy az ország legelső épületénél kell e szempontokra ügyelnünk, hogy a történeti ferdítések, hibák, tévedések ily nevezetes helyen elkerültessenek. Előttünk áll a parlamenti freskó-vázlatok két legjelesebbikében a Moriamur jelenete, Zemplényi és Jantyik ecsetjéből. — Jantyik az épitő bizottság pályázati díját nyerte el, Zemplényi vázlatát pedig ugyancsak a bizottság ezer koronáért tette tulajdonává. Mindkét festmény jeles, elismert művésztől való, mindkettő kitüntetésben részesült, mindkettő, bár még csak vázlatban, élénken megragadja kedélyünket, képzeletünket ; — a művészek erős fegyverekkel küzdenek az első hely babérjáért. Felolvasásomban a történetileg már elég jól ismert szept. 11-iki esemény fontosságát bővebben méltattam, s különösen azt igyekeztem kimutatni, a mire ezen kor történészei kevesebb gondot fordítottak, hogy mi a Mária Terézia elhatározásában, melylyel az egész magyar nemzet fegyveres erejét hívja fel védelmére, -azon nagy alkotmányos jogunk elismerését is látjuk, hogy a magyar nemzet mint független, önálló ország csak országgyülésileg és saját vezérei •— a nádor fővezérlete — alatt volt felhívható a nagy nemzeti felkelésre. Ε jogunk elismerését az akkori német udvari tanácsosok váltig vonogatták, halogatták, míg végre a fenyegető veszély s a királyné tapintata és energiája kifejezésre juttatta. Rámutattam röviden arra is. hogy Mária Terézia, szerencséje és hatalma növekedtével a magyar alkotmánjros jogok és magyar állami önállóság felől megint csak mostohábban kezdett gondolkodni az összmonarcliia örökké kisértő szellemében, s főként ez volt az oka. hogy a magyar nemzet, elévülhetetlen jogai kitartó védelmében újra az ellenzéki táborba jutott és maradt — egy újabb Rákóczi-féle fegyveres erőpróbáig. A magyar történet eme nagy nevezetes eseménye, a szept. 11-iki jelenet felett kissé talán messze tekintő, de szükségesnek