Századok – 1899

Történeti irodalom - Bernstein Béla: Az 1848/49-iki magyar szabadságharcz és a zsidók. Ism. I. J. 455

TÖRTÉNETI IRODALOM. 455 helyeken az oltárhoz és templomhoz szenteltetett és tartozó eszközök eladásához s zálogosításához kellett nyúlni szegénységüknek.« (372. 1.) Nem pogány érzelemből fakadt tehát az erdélyieknek az a sóhajtása, hogy kár volt összetörni a török fa-jármát. Bethlen Miklós dolgairól is sok érdekes adatot olvasunk e kötetben. Ez adatok újabb bizonyságai Bethlen hirtelenkedő s összeférhetetlen természetének. Nagyon személyeskedő és hiu ember volt a mi jeles emlékírónk ; kötve higyjünk neki, ha kortársait leszólja s a maga érdemeivel, melyek különben elég nagyok voltak, dicsekszik. Részletesen le van írva e kötetben Bethlen összeszólalkozása Apor Istvánnal 1699. szept. 14-én. Apor ekkor ilyet mondott kollegájának: »Ha becsületet tudó és szerető emberrel volna dolgom, azt mondanám, hogy hazud, de minthogy az ő kegyelme orczájára minden felfér, azt mondom, hazugon és hamisan mondja.« (425. 1.) "Ilyen nem parlamentáris, vagy talán inkább parlamentáris beszélgetésekkel töltötték az időt az urak a guberniumban, mialatt az állami terhek földönfutóvá tették a szegénységet. Vannak még értékes adatok e könyvben Csáky Lászlóról, az oláh unióról, az utolsó Apafiról, egyszóval Erdély akkori történetének majdnem minden nevezetesebb mozzanatáról, kérdéséről és szereplőjéről. Ismeretes dolog, hogy Szilágyi Sándor kissé bőven értelmezte az »országgyűlési emlékek« fogalmát; a mi ellen egyfelől lehetne ugyan kifogást tenni, de másfelől ki tagadná, hogy e bővebb fogalom-értelmezés nem vált hasznára történetirodalmunknak. A. D. Az 1848i49-iki magyar szabadságharcz és a zsidók. Irta Dr. Bernstein Béla szombathelyi rabbi. Budapest, 1898. Kis 8-r. VIII, 344 1. (Az izraelita magyar irodalmi társulat kiadványai. X.) Mindig bizonyos aggodalommal veszek a kezembe olyan könyvet, mely az országos eseményeket faji vagy felekezeti szempontból tárgyalja. Félteni az ilyen könyv íróját, hogy az igazság ösvényéről fajszeretete, felekezetisége félrevezeti. Féltem, hogy a maga elé tűzött szeparatisztikus czél elkápráztatja látását, ítélőképességét megvesztegeti, Az ilyen író rendszerint erősen színez, adatait úgy csoportosítja, hogy vagy szembántó fényt árasztanak, vagy feketítenek. Aggodalmamat az előttem fekvő könyv írója sem tudta eloszlatni. Hirdeti ugyan, hogy kezdettől fogva nem vezette más, mint az igazi történeti érdeklődés, hogy nem volt szán-31*