Századok – 1899

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Bocskay István fölkelése - I. közl. 21

BOCSKAT ISTVÁN FÖLKELÉSE. 31 bírt« ; ') de mindig figyelemmel kisérték a Magyarországban történő dolgokat és számot vetettek azzal a tűrhetetlen állapottal, melybe az ország ós a nemzet jutott az 1604. év közepéig. Az akkori viszonyok mérlegelése bátorította fel tehát őket arra, hogy Bocskavval érintkezésbe lépjenek. A »Querela et protestatio regni Ungariae« ez. írat — niely Szamosközynek történeti maradványai közt jutott ránk, IV. köt. 295—306 — élénk színekkel festi Magyar- és Erdélyország állapotát s a magyarságnak immár tűrhetetlen sorsát Budolf császár kormánya alatt. A császár, mit sem törődve a törvényekkel, teljesen önkénye szerint bánik alattvalóival, különösen a magyarokkal és hallatlan adózásokkal terheli őket. A mindenünnen behívott idegen zsoldos hadak — kik között a nemesek birtokait éppen úgy szétosztotta, mint a török a tímárokat a maga szpáhijainak - - az országnak minden rendű és rangú lakosságát büntetlenül sanyargatják, fosztogatják, bántalmazzák és meggyalázzák. A császár eltörölte az ország régi törvényeit és helyettük felállította a kamarákat, melyek kínozzák és elnyomják a nemzet tagjait s az elhalálozottak javait erőszakosan elragadják. Ügy a polgári, mint a katonai hivatalokat és tisztségeket az idegenek kapják meg, a magyarok pedig teljesen mellőztetnek minden téren. A császár a vallásnak és egyháznak sem hagy békét ; utasításából fegyveres erővel elszedik és bezárják a protestánsok templomait s elűzik papjaikat. Az örökösödést szabályozó törvények mellőzésével a fiscus mindent magához ragad; sőt életben levő főrendűektől is erővel elveszik a várakat és birtokokat s idegeneknek alá: »Vaj bezzeg igaz volt ez.« — Hídvégi Mikó Ferencz és utána Bethlen Farkas is úgy tudják, hogy a bujdosók kérték föl Bocskayt a fejedelemség elfogadására, — Pethö Gergely (a ki pedig Bocskayt »átkozott embernek«, »hazája vesztő, nemzetsége rontó« embernek nevezi) szintén azt állítja, hogy ezt Bethlen Gábor bírta rá a fölkelésre. — Végre az egykorú Pecsevi — ki 1604 nyarán a török fővezér mellett tartózkodott Belgrádon és ennek szóbeli közlése alapján beszéli el B. fölkelésének kezdetét — úgy adja elő a dolgot, hogy Bocskayt a török rabja beszélte rá, hogy lépjen érintkezésbe Lala Mohammed szerdárral. —Eme vallomásokkal szemben csak Istvánffi és Szamosközynél található három följegyzés állítja azt, hogy Bocskay tette volna az első lépést, Bethlentől, illetve a bujdosóktól kérvén, hogy szerezzék meg neki a fejedelemséget. Ámde Istvánffi, mint tudjuk, ellenfél, császárpárti és buzgó katholikus volt ; s egyszersmind azt mondja, hogy a császár pártján levők mindnyájan erősen gyanúsították Bocskayt, hogy fejedelemségre vágyik ; a Szamosközynél levő följegyzések kettőjénél pedig ezt olvashatjuk: »Ez közel sem így voltilletőleg: »Nem igaz, ne higyjed« (IV. köt, 243. és 245.). Mindezekből tehát teljes bizonyossággal megállapítható a történeti igazság. ") Magy. Tört. Emlékek. írók VH. köt. 166. lapon.