Századok – 1899

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Bocskay István fölkelése - I. közl. 21

THTJRY JÓZSEF. adják, úgy annyira, hogy az országban alig van már jelentékenyebb vár, melyet a magyarok kezéből kiragadva ne adtak volna idegeneknek. S mindezen bánásmódnak végczélját ebben látja az említett írat : »Rex Ungariae Rudolphus lidelibus Ungaris . . . hanc vicém, hanc gratitudinem refert, considerans eos jam post tot clades non tantum extenuatos, sed pene exhaustos, mendicitatemque redactos esse, diversum regio officio consilium init, penitus Mos delendos atque regnvm Ungariae in provinciáé formám redigendum, suaeque Austritte et liaereditarium adjiciendum esse constituit.« Az itt festett állapotokhoz járult 1604 tavaszán az a sérelem, hogy Rudolf az országgyűlési rendektől márczius havában hozzája szentesítés végett fölterjesztett 21 törvényczikkhez egészen önkényűleg egy 22. articulust csatolt, melyben kijelenti, hogy a római kath. vallást ismét felvirágoztatni szándékozik Magyarországon, ennélfogva eltiltja a vallásügyek tárgyalását és az eme tilalom ellen vétőket szigorú büntetéssel fenyegeti. Bocskav István tehát, a mint Bethlenék felszólítását kezéhez vette, mindenesetre gondolkozóba esett. Mint jó hazafit ós buzgó protestánst már előbb is nagyon bánthatta, sőt elkeseríthette a végét érni nem akaró sok igazságtalanság és üldözés; most pedig bizonyára lelki szemei elé állította az addig történteket, emlékezetében összegyűjtötte az alkotmányon és vallásszabadságon ejtett sérelmeket s elgondolta azoknak következményeit. Hogy már ekkor hogyan ítélt Rudolf cs. kormányzásáról és az idegenek uralmáról, világosan láthatjuk a saját nyilatkozatából, melyet ezután nem sokára, 1605 márczius 29-én Szerencren kelt s Felső-Magyarország rendeihez intézett levelében találunk : »Contra omne jus Regni motu proprio solum Romanus Caesar, Dominus noster . . . tarn insupportabilem ... et horrendum articulum penes alios articules conscribi fecerat . . . per cujus articuli continentiam filios mortis nos omnes esse oportuisset . . . Dicto Generali (t. i. Barbiano) . . . sua Maiestas . . . sangvinis nostri effusionem, libertatis ac religionis nostrae ultimam ruinam et executionem iam concrediderat«.1) De az egész nemzetet mélyen sértő jogtalanságokon kívül megfontolta még azt is, hogy egyenesen az ő személye és javai is veszélyben forognak. Erről a körülményről is hiteles tudomást szerezhetünk a kortársaktól. Gyulafy Lestár tudomása szerint ugyanis Bocskay azt válaszolta az őtet engedelmességre *) Történelmi Tár XI. köt. 170. lapon.