Századok – 1899

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Bocskay István fölkelése - I. közl. 21

BOCSKAT ISTVÁN FÖLKELÉSE. 27 magyart; mert az együtt soha nem tart.« Ugyanis Szilvási Boldizsár, bizonyára irigységből, mind több és több embert vont el Bethlentől s ezek azután »kizárták a fejedelemségből«, úgy hogy csak igen kevés híve maradt. A török, tapasztalván a bujdosók viszálkodását s látván, hogy nem tudnak megegyezni az új fejedelem személyében, nagyon elkedvetlenedett és visszavonta hadait, melyeket Erdélybe akart küldeni Básta ellen.1) Világosan látjuk immár a török politikáját Erdélyország irányában és a Habsburg-házzal szemben magoknak a szultánoknak s török államférfiaknak nyilatkozataiból és ezekkel összhangban álló tetteikből. A töröknek 1541-től 1604-ig folytonosan az volt a törekvése, hogy az országnak keleti felén, Erdélyben és a Tiszán túl, egy nemzeti fejedelemséget tartson fenn, melyet az ő »tulajdonképpen való ellenfelével«, t. i. a Habsburg dynastiával, szembe állíthasson, s melyben számba vehető szövetségest nyerjen magának. A magyaroktól választandó s általa megerősítendő fejedelem személyében nem voltválogatós ; hogy az kiváló és érdemes ember-e, vagy nem, azzal nem sokat törődött; a fő dolog csak az volt előtte, hogy a magyarok a magok kebeléből találjanak egy embert, a ki az ő pártfogása alatt Erdélyt és a tiszántúli részeket kormányozza, mig ő 'maga az országnak középső részét vette birtokába, föl egészen az északi Kárpátokig (Füleken felül), hogy így egyesült erővel megakadályozzák a Habsburgok terjeszkedését a gátul szolgáló, meghódított területtől kelet felé. A szóban levő időig a Habsburg-házbeli királyok kétszer kerítették hatalmukba a féltett területet s a török - mint láttuk — nem nyugodott addig, mig első ízben vissza nem helyeztette a volt fejedelmet (János-Zsigmondot), másod izben pedig új fejedelmet (Székely M.) küldött Erdélybe. De az új fejedelem elveszett a brassói csatában, helyette pedig nem tudtak másikat választani az erdélyi bujdosók s igy Erdély a császár kezében és Básta kormányzása alatt maradt, mivel a töröknek nem volt kit ültetni a fejedelemségbe. Itt önkénytelenül is eszünkbe kell jutni Bocskay István politikai végrendeletének, melyet halála előtt kevéssel, 1606. ') L. ezekre nézve Hídvégi Mikó Ferencz följegyzéseit, Magy. Tört-Emi. VII. köt. 163. — A bujdosókról — ha 1603 nyarán még panaszkodtak is, hogy szükséget és éhséget szenvednek (1. Tört. Tár XI. 162—163.) — nem sokára szépen gondoskodott a porta ; mert Szamosközynél ezt olvassuk rájok vonatkozólag : »Az magyaroknak, kik Törökországban voltak, falukat osztottak ; nekiek jól volt dolgok, 3 hópénzt adtak nekiek, 55 tallért hóra ; azonkívül élést adtak az mennyit elkölthettek. (IV. köt. 229.).