Századok – 1899

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Bocskay István fölkelése - I. közl. 21

BOCSKAT ISTVÁN FÖLKELÉSE. 39 tőletek, hogyan fogjátok megtartani magatoknak a lázadókat ? Kétségtelen tény, hogy Erdély eleitől fogva Magyarországhoz tartozik és így a németeknek semmi közük sem volt liozzú. Hogy ez Istvánnak adatott szandsákul, meg van írva a boldogult, Szulejmán szultán túrájával ellátott okmányban; mikor erősnek vélt írásbeli bizonyságaitokkal értekezletre jöttetek Esztergom alá, ti magatok is olvastátok azt és meggyőződhettetek róla . . . Erdély fejedelme : a hatalmas és dicső padisahnak vojvodája. Miután több éven át engedelmes vala, némely gonoszok sugalmazásából letért az engedelmesség ösvényéről; de jól tudva azt, hogy az árulás bűnbánatot von maga után, beismerte vétkét és ismételten bocsánatért esedezett felséges színem előtt . . . Bocsánatot nyert és a vojvodaság, mint eddig, ismét neki adatott«.1

) A következő 1602. esztendőben Báthory Zsigmond véglegesen átadta Erdélyt Rudolf császárnak és így az most már másodszor került a Habsburgok birtokába, mit a török természetesen nem tűrhetett és nem is tűrt. (Ahmed szultán a Bocskaynak adott ahdnáméban Báthory Zsigmondnak eme tettét egyenesen »hálátlanságnak« nevezi). Székely Mózes, az erdélyi ellenzék vezére, fegyvert fogott a császári kormányzó, Básta György ellen, de julius 2-án Tövis mellett vereséget szenvedett és Temesvárra Bektas pasához menekült Bethlen Gáborral és más bujdosókkal együtt. Innen Székes-Fejérvárra nient Jemiscsi Haszán nagyvezírhez, a ki igen szívesen és nagy örömmel fogadta. Elpanaszolván ennek az ország állapotát és újólag német kézbe kerülését, rábírta Erdélynek visszavételére. A nagyvezír egy sereggel nem sokára el is indult Erdély felé Szolnokon át, de a mint Gyulára érkezett, azt a hirt kapta, hogy a császári hadak megtámadták Budát és Pestet; ennélfogva haladéktalanul visszafordult s így ez alkalommal semmi sem lett Székely Mózes beiktatásából.2) Azonban a tél folyamán megkapta az ahdnámét, melyben a szultán az erdélyi fejedelemséget neki és utódainak adományozza : s egyszersmind megküldte neki a fejedalmi jelvényeket, t, i. a zászlót, kardot és buzogányt.3) Igy tehát 1608 >) L. Hammernél id. m. IV. köt. 681. 2) L. erre nézve Pecsevi II. köt. 244—247. ; továbbá Szamosközy István történeti maradványai (Magyar Tört. Emlékek. írók XXX. köt.) IV. köt. 173. és Hídvégi Mikó Ferencz följegyzései (Magyar Tört. Emi. VU. köt.) a 157. lapon. 3) Olyan föltétellel t. i., hogy Erdély évenkint 10,000 aranyat fizet a szultánnak, de ez az adó az első 10 évre elengedtetik (Török-magyarkori Államokmánytár I. 44. és Rozsnyay Dávid történeti maradványai 227—228.).