Századok – 1899

Történeti irodalom - Kérészy Zoltán: A magyar országgyűlések eredete és szervezetük fejlődése a rendi országgyűlések alakulásának kezdetéig. Ism. Ferdinandy Gejza 356

358 TÖRTÉNETI IRODALOM. világot vetni. Ez az oka annak, hogy bár valótlanságot nem állít s következtetései logice helyesek, a kérdést még sem viszi előbbre mint idézett elődei. A jogalkotó hatalom azon korban ugyanis nem annyira a törvényhozáson, mint inkább a szokáson nyugodott; a törvényhozásra a nemzet sem helyezett még siílvt s a királyi hatalom korlátját sem a törvényhozás által való korlátolásban. hanem inkább abban kereste, hogy tekintélyes, népszerű alakjai az ország kormányzásában részesedjenek a király mellett, s ha a király ezeket mellőzte, akkor a nemzet fegyverrel érvényesítette a maga igazait. Az országgyűlések azon korban nem törvényalkotással, hanem a concrét nemzeti akarat érvényesítésével foglalkoztak, s mint ötletszerű gyülekezeteknek nem is lehetett határozott szervezetük, a királyság pedig legkevésbbé irányította politikáját azoknak szervezésére. A nemzet és a királyság nem volt összeforrva, a kettő külön életet élt egész szent Lászlóig, illetőleg Kálmánig, s a királyság csak önmagát szervezte a királyi tanácsban, de nem a nemzetet. A nemzetnek a királyság alapján való szerveződése csak akkor indul meg, mikor a kettő összeforr, mert a nemzet erkölcsében is kereszténynyé lesz, t. i. Lászlótól kezdve. Az István királyi tanácsában keresni tehát az országgyűlések eredetét, ez felesleges fáradozás, és noha szerző ezt maga is érzi, sőt itt-ott ennek kifejezést is ad, ezt a körülményt nem domborítja ki elég határozottan. Sőt maga is azon hibába esik, hogy a két-táblás rendszer alapját Szent Istvánnak a seniores és juniores között tett megkülönböztetésében keresi. (45. 1.) Az Y-ik fejezetben ellenben, a hol a XIII. század közepéig tartott gyűléseket tárgyalja, épen az ellenkező túlzásba esik, midőn azt mondja, hogy az 1222-ik, 1231-ik, 1267-ik és 1290-ik évi decretumok megalkotásában a nemzetnek része nem volt, mert kérte a törvényt, de nem hozta. (55. 1.) Hiszen az országgyűlések a későbbi korban sem hozták a törvényt, hanem csak kérték a királyt, hogy tegye az ő javaslatukat törvénynyé (legalább ez volt a forma s Werbőczy is így tanítja H. K. II. 3.) ; de vájjon lehet-e azért abban kételkedni, hogy a Werbőczy korabeli országgyűlések nem tényezői a törvényhozásnak ? ! A Vl-ik fejezetben szerző 7 lapon át a fejérvári törvénynapokkal foglalkozik s helyesen kiemeli azt, hogy ezek nem csupán törvénykezéssel, de országos ügyek (sérelmek) elintézésével is foglalkozván, ezen gyűléseknek és más országos gyűléseknek hatásköre között szoros határvonalat vonni nem lehet. Ennélfogva az 1290 évi törvény XXXI-ik czikkét mint olyat