Századok – 1899

Történeti irodalom - Kérészy Zoltán: A magyar országgyűlések eredete és szervezetük fejlődése a rendi országgyűlések alakulásának kezdetéig. Ism. Ferdinandy Gejza 356

359 TÖRTÉNETI IRODALOM. tűnteti fel. mely ezen törvénynapok reminiscentiájának hatása alatt, mintegy azokból fejleszti ki a tömeges országgyűléseket. Ugyanitt kimutatja azok nézetének tarthatatlanságát is, kik az angolországi fejlődés analógiája alapján az 1267 évi törvény VIII. czikkében — mely szerint a törvénynapokon minden megyéből két vagy három nemes megjelenni tartozik -a megyéknek az országgyűlésen követek küldése által való részvételét. illetve ennek első példáját keresik. De hogy szerző nem képes magát beleélni a tárgyalt kornak politikai viszonyaiba, mutatja az, hogy az 1222 és 1231 évi decretumokat 1267-ben is érvényes törvényeknek tekinti, midőn mondja, hogy az 1267 évi VIII. t. cz. rendelkezése nem törölte el az említett törvények azon rendelkezését, hogy a gyűlésen a többi nemesek, sőt egyéb országlakosok is megjelenhessenek. (58.1.) Hiszen 1267-ben sem a bulla, sem az 1231 évi decretum nem tekintetett már érvényesnek, s az országlakóknak a törvénynapon való megjelenése , szokásjogon nyugodott. Épen így a kor félreértésén alapúi azon állítása is, hogy a tulajdonképeni országgyűlések a XIII. század második felében kezdenek a nemesség tömeges gyűléseivé átalakulni ; a helyett hogy azt mondaná : a tömeges országgyűlések ekkor kezdenek törvényhozó gyűlésekké fejlődni. De akkor mi a különbség a törvénynap és az országgyűlés között? Szerző valószínűleg a hatáskörben keresi a fő különbséget s azért nem meri következtetéseit az általunk előadott módon levonni. Pedig van lényeges különbség, és ez az, hogy a törvénynapon az jelent meg, a ki ott panaszt adott elő, azaz a ki akart, és így az ott összegyűltek nem képviselhették a nemzet egyetemét; holott a tömeges gyűlésre összehivattak és kötelesek voltak megjelenni az összes nemesek, és így ők a nemzet egyetemét képviselvén, a mit határoztak, az a nemzet akarata vala. A VII-ik fejezetben 30 lapon át az Arpád-kor végén meginduló és az Anjou-kori alkotmányfejlődéssel foglalkozik, az Arpád-kor utolsó szakában tartott tömeges országgyűlésekben látva a későbbi rendi országgyűlések alapját. Egyenkint sorolja fel az V. Istvántól kezdve tartott országgyűlések helyét és idejét, és itt helyesen utal arra, hogy azon országgyűlések között, melyeken a részek részt vettek, s azok között, melyeken részt nem vettek, jogi különbséget tenni nem lehet. Azután a trónválság idejére eső gyűléseket tárgyalja, de ezeket nem tartja tulajdonképeni országgyűléseknek, hanem csak pártgyülekezeteknek, és ennek oka az, hogy ezeket is a későbbi közjog elvei alapján bírálja meg. Majd azt kutatja, vájjon Károly uralkodása alatt tar-