Századok – 1899

Értekezések - FIÓK KÁROLY: Nulla dies sine linea. A Sabartoiasfaloi névről 9

NULLA DIBS SINE LINEA. II hogy más is igy van vele. Legalább Gyomlay ide vonatkozólag teszi ezt a megjegyzését: »a szavak tagolására nézve a kéziratokban levő tagolás egyáltalában nem lehet irányadó. Ezt az állítást Peez tanár úrral szemben koczkáztatom, aki. .. fontosságot tulajdonított annak a dr. Vári ur révén vett értesítésnek, hogy a két szó (t. i. a sabartoiasfaloi) a második előfordulás alkalmával az egyik codexben nincs egészen összeírva«. Megbocsátják nekem e liosszu idézetet. Szükségem volt rá más okból is. Arra akarok ugyanis már rátérni, hogy ez itt idézett és a Peez felfogása ellen jogosan hangoztatott elve Gyomlaynak azon elv, melyet ő más irányban, a Sabartoiasfaloi névre adott uj megfejtési kísérletében, túlzásba hajtott; a mely túlzás aztán természetes megtorlásul őt magát, Gyomlayt, azaz uj megfejtési kísérletét, örvénybe hajtotta. Megpróbálom állításom igazolni. Gyomlay nevezetesen nem nyugszik meg Peez adott magyarázatában, a mely szerint a magyarok régi neve ezt tenné : Sabarto/c azaz állhatatosak, (tudjuk, hogy azóta Peez is elvetette már e megfejtést) azon okból, mert ez a magyarázó constructio, mint analógiákkal szépen beigazolja, Konstantinos nyelvhasználata szerint, egészen más kötőszóval, névelővel és más szerkesztéssel lelné meg kifejezését. Elveti hát az immár egyhangúlag répudiait kísérletet; és maga ad helyette egy másikat, a melynek lényege abban van, hogy a hosszú név közepén levő diphtongust ot a névelő plur. nominativusaként : oi, fogja fel; az άοφαλοί-t pedig a Sdbart névnek (a Sabirok ugor plur. raggal ellátott nevének) szükséges jelzőjéül veszi. Szerinte hát a turkosok régi nevének elemei szerint való megfejtése ez: τ oi άοι/αλοί; jelentése szerint ez: »a rendületlen, megbízható Szavar(t)ok.« Szó sincs róla, hogy elmulasztotta volna lelkiismeretesen kutatni az okot (az alría-i), amiért a görögök a magyaroknak ezt a szembeszökő, hízelgő és rólok (legalább a Leó császár Taktikájából vonható és ha Konstantinos előtt bizonyosan ismeretes adat szerint) nagyon is lerívó nevet adták, de a homályt eloszlatni, a titkot megfejteni, érthető okból ő sem tudja. Megállapodik abban, hogy az a turkosok nevének szükséges jelzője és hogy az «c τίνος αίτιας kifejezés, mely a szövegben a magyarok nevének nyomban utána áll, nem azt akarja megokolni, hogy miért nevezik a turkosokat Sabartoiasfaloi-nak, hanem a névnek merőben csak második elemére (ασψαλοί) vonatkozva, csupán Konstantinos azon való megüt-