Századok – 1899
Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Szamosközy magyar históriás éneke az 1610-iki Kendy-féle összeesküvésről - I. közl. 211
216 szamosköz y magyar históriás éneke Az mint ő maga Boldisár megmondta, Mert úgy írhatjuk, az mint 6 vallotta. Semmi kétség sem lehet ezek után, hogy itt nem annyira költemény, mint valódi históriai munka áll előttünk, melyet czéltudatos történetíró ír, verses formában csak azért, hogy annál inkább elterjedjen és hasson általa a közönségre. Bizonyára azért írja olyan versmértékben is, a melyben az Erdélyben leginkább közkeletű (mert a török liarczok históriás énekeiből Erdélyt legközvetlenebbül érdeklő) históriás ének van írva, Tinódi verse : »Az Vég-Temesvárban Losonczi Istvánnak haláláról.« Mert ezt ismerték s énekelték országszerte : Szamosközy is »ad melódiám Losonciam« írta versét, hogy annál közkeletűbb legyen. Sajátságos, hogy ez a felirat: »Ad melódiám Losonciam, vei sic Dolgát halljuk Amurates császárnak,«· a latin históriás ének felibe írva maradt fen, a magyar másolat felett hiányzik. De semmi kétség, hogy nem a latin, de a magyar szöveghez illik inkább, mert hisz a vitézi énekeket mégis csak nemzeti nyelven, magyarul írták és énekelték, a nép maga s a vitézlő rendnek nagyobb része nem is tudván latinul. Hogy Szamosközy előtt egyenesen a Tinódi példája és Losonczi-verse lebegett példányképül verses históriája írásánál, kétségtelenül bizonyítja az, hogy versét úgy kezdi, mint Tinódi : Sok csudák közzül halljatok egy csudát. Már ez magában eldöntheti az érdekes kérdést, hogy melyik az eredeti s melyik a fordítás a két nyelvű históriás ének közül : a magyar-e, vagy a latin ? A Losonczi-melodiára készült, azzal a kezdő sorra nézve megegyező, a nagy közönség számára írt históriás ének csak a magyar lehetett. Ennek kellett az eredeti, első kidolgozásnak lennie. Erre vall Szamosközy történetírási ismeretes methodusa is, a ki (mint a IV-ik kötet és a pótfüzetek magyar feljegyzései mutatják) az adatokat rendesen magyar nyelven Írogatta előbb össze s aztán dolgozta fel latinúl. Ennél a históriás éneknél is úgy látszik, hogy ezt a szokott methodusát követte : feljegyezte előbb magyarul prózában, Kornis vallomása után, az összeesküvés történetét (ez eddigelé nem ismeretes), aztán kidolgozta magyar versekben a hazai nagy közönség, — s aztán lefordította latinra a külföld számára, »hogy ez világon széllyel elhírhedjék«. A két nyelvű feldolgozás provenientiája is erre a követ-