Századok – 1899
Történeti irodalom - Marczali Henrik: Nagy képes világtörténet. I. köt. Ism. Galgóczy János 145
148 -TÖRTÉNETI IRODALOM. 148 ő is a sumírok turániságát; de hát ő sumírokra, turániakra nem sokat ád; ő »hírneves egyiptolog« mindenek fölött; az ő figyelmét a specziális szakmájával kapcsolatos részletek ragadják meg csak. Aztán Masperonak »Histoire ancienne des peuples de l'Orient« czímü munkája ezelőtt huszonnégy évvel, 1875-ben jelent meg, a mikor a sumírologia legbecsesebb forrásadatai még föl se voltak födözve. Könyvéből azóta több kiadást rendezett ugyan, 1895-ben pedig kibővítve adta ki, azonban ez a kibővítés is annyira megint csak kedvencz specziálitására szorítkozott, hogy még de Sarzee tellói epoclialis ásatásairól is alig látszik tudomással bírni; hogy pedig az el-amarnai, szendsirlii stb. líjabb leletekről, meg kivált a The Babylonian Expedition of the University of Pennsylvania nifferi kutatásairól csak hallott volna is valamit, annak egyáltalában semmi nyoma. No de — gondoltam — Maspero műve csupán alapúi szolgált a magyar kiadásnál. Az átdolgozó kégségtelenül figyelemmel volt a forrásnak eredendő bűnéből vagy elévültségéből származott fogyatkozásaira s kiigazította, a mi benne az újabb tanulmányozások megállapításai szerint hibás volt és beleillesztette az újabb kutatások eredményeit. Ezzel a reménynyel vettem kézbe a valóban fényes kiállítású kötetet, s megelégedésemre szolgált szerzőnek mindjárt az előszóban tett azon kijelentése, hogy »nagyobb eltérések találhatók, különösen a khaldeai műveltség kezdetének tárgyalásánál, hol turáni elemekről is lehet szó.« Tehát egy véleményen vagyunk. Szerzőnek is ugyanaz a fölfogása, a mi az enyim, hogy a ki — mondjuk — Khaldea őstörténetét nyújtja a magyar olvasónak, annak a sumírologiába kissé bele kell bocsátkoznia. Csalatkoztam. Hiába kerestem Insagszaganát, Ur-Sulpauddut, Lugal-Zaggiszit és társaikat, kiknek sumír nyelvű fölirásaik, archaisticus jellegük után itelve, legalább is a Kr. e. hatodik-hetedik évezredből származók. Hiába kerestem a valamivel későbbi korból való, de már a 80-as években ismert Ur-Ninát, Urukaginát vagy Edingirranagin nagyhírű stèle de vautours-ját és A. galet-jét. Még Gudiát is csupán arra a megemlítésre érdemesiti szerző, hogy az uru-i királyok valamelyikének szirtellai hűbérese volt és hogy »szobrain . . . nincs az a csin és finomság, a mi az előbbi és egykorú egyiptomi szobrokat annyira jellemzi.« Semmit sem szól ellenben Phidias vésőjének is becsületére váló gyönyörű sumir leányáról és nem szól semmit 8000 sorra menő sumír fölirásairól. De
