Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Dézsi: Szenczi Molnár Albert. Ism. A. 163

történeti irodai.om. 163 mint Wertheimer munkája, mely a nagy császár történetének egyik, eddig kevéssé ismert részére s környezetének legkiválóbb tagjaira vet egészen uj világot. A Y. Szenczi Molnár Albert 1574—1633. Irta dr. Dézsi Lajos. Budapest. 1897. A magyar Történelmi Társulat kiadása. (Magyar Történeti Életrajzok. XIII. évf. Szerk. Szilágyi Sándor. Régóta tudtuk, hogy Szenczi Molnár Albert élete változatos és szerencsétlen volt, de most végre olvashatjuk hányatott életének hiven és jól megirt történetét. Szerencsétlenségeinek az volt egyik oka, hogy tudósnak született és szegény volt. Sanyarú viszonyok közt szerzi tudományát és midőn dolgozni akar, a mostoha élet minduntalan kizökkenti nyugalmából. Nem mondhatjuk, hogy egészen gyámoltalan volt, sőt bizonyos élelmességet mutat a Maecenások keresésében, mint valami humanista. De alapjában mégis naiv lélek. Az a kis élelmesség, a mi benne van, mintha csak arra való volna, hogy bonyolítsa szerencsétlenségeit. Nincs következetes akarata a gyakorlati életben. Bármihez fog, hivatásának érzete megunatja vele a hétköznapi munkát s bármennyit dolgozik, örökké zaklatja a még hátralevő munka ingere. Oly kevéssel beéri s soha sincs megelégedve. A családi élet boldogságára vágyódik, de a külső czélszerüség szempontjából nem jól választ s a boldognak ígérkező viszony súlyosbítja helyzetét. Vegyük hozzá, hogy Szenczi Molnár Albert nemcsak tudósnak, de vándornak született. Nyughatatlan ide-oda járásának gyakran nincs más magyarázata, mint vándor ösztöne. Hány németországi városban telepszik le, de egyszerre fölrepül fészkéből s tova száll, sokszor csak azért, hogy világot lásson. Mikor visszatér hazájába, ott sem nyugszik. Otthon is vándorol s addig meg nem pihen, mig a betegség egy helyre nem szegzi. Sok irigye s ellensége volt, mint maga beszéli, de voltak pártfogói is. Köztük a magyarul is tudó Móricz, hesseni tartománygróf s Asztalos András, a nagyszombati polgár alakjai emelkednek ki. Sokan kedvelték a szereteti'e méltó vándor tudóst, a kit a nélkülözés meg nem renditett hitében. Különben is abban a korban a szűkölködő kalvinista theologus több helyütt akadt jókedvű adakozókra, mint mai napság. A jó emberek támogatása nélkül Szenczi Molnár élete még siralmasabb lett volna. Szerencsétlenségeinek másik oka az volt, hogy itthon nem jól érezte magát. Meleg érzéssel ragaszkodott szülőföldjéhez. ] 1*