Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - VII. és bef. közl. 909

MAGYAR FERENCZREXDIEK A XVI. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEX. 925 Aki ilyen és hasonló vétségekkel, oly sokszor és oly súlyosan sértette meg az egymás iránt tartozó testvéri szeretetet, hogy javulása iránt egyáltaljában nem lehetett reményt táplálni, azt vagy örökös börtönre vetették, vagy pedig kizárták a tartományból.1

) Arra is féltékeny gonddal ügyelnek a konstitucziók, hogy sem az egyesek, sem pedig az egész szerzet jó hírneve ne szenvedjen könnyelmű fecsegés vagy roszakaratú híresztelés által. Igy pl. néni volt szabad a tartományon kívül állókkal közölni, ki miért lett hivatalától megfosztva, annál kevésbé olyan dolgot elárulni, ami az egész szerzetre árnyat vetett volna. Ha valaki megtette ezt, minden jogaitól megfosztatott és esetleg még arra is ítéltetett, hogy társai közt a földön ülve étkezzék. Aki arra vetemedett, hogy a fejedelemnek, vagy elöljáróinak pecsétjét, okiratait, leveleit meghamisította vagy. feltörte, továbbításukat megakadályozta, vagy pedig ilyesmire valakit felbújtott, ipso facto elvesztette minden, a szerzet szabályai szerint őt megillető jogát. Aki pedig a gyónásból valamit elárult, haladéktalanul a börtönbe került. Igy járt az is, aki börtönre itólt társát onnan kiszabadította. Mint látjuk, szerzeteseink minden súlyosabb vétségre a börtönbüntetést alkalmazták. Hogy azonban valakire ezt a büntetést szabják, a véteknek, amelyet elkövetett, igazán főbenjárónak, és minden kétséget eloszlató módon bebizonyítottnak kellett lennie. Aki börtönbüntetéssel sújtatott, egyúttal jogainak gyakorlásától is megfosztatott, úgyannyira, hogy lia, büntetését kiállotta is, e jogok gyakorlása mindaddig fel volt reá uézve függesztve, inig e tekintetben az elöljáróság máskép nem határozott. Ha valaki olyan vétket követett el, amelyre börtönbüntetés volt kiszabva, nem csak közvetlen felebbvalója, hanem akármelyik kusztosz vag}· házfőnök is elfogathatta a zárda tanácsosainak meghallgatásával, de erről azután késedelem nélkül tartozott jelentést tenni a tartományfőnöknek, és ennek további utasításait követni. Akit börtönbe küldtek, attól előbb elvették a csuklyáját és övét, hogy igy szerzetesi jellegéből mintegy kivetkőztessék őt. A konstitucziók megkívánják, hogy a tartomány minden zárdájában legyenek jó börtönök. A jóság alatt — mint a magyarázatból olvassuk — azt, értették, hogy a foglyoknak ') Müncheni kódex.