Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - VII. és bef. közl. 909

!)1<) KOLLÁNYI FERENCZ. Egyébként a szerzeteseknek az említetteken kívül még más okaik is lehettek arra, hogy a harmadik rend női tagjainak számát csökkenteni igyekezzenek. Talán nem voltak a házaikban uralkodó szellemmel megelégedve, talán a világiakkal való szabadabb érintkezés nem találkozott tetszésükkel, de az sem lehetetlen, hogy egyes oly visszaéléseknek jöttek nyomára, amelyek miatt szabadulni óhajtottak a vezetés és ellenőrzéssel együtt járó felelőségtől. Annyi bizonyos, hogy elég különös szabályokat állapítottak meg reájuk nézve az 1533-ki gyulai tartománygyűlésen. Határozatba ment, hogy a harmadrendű nővérek a jövőben ne mehessenek házról-házra kéregetni, hanem legfeljebb csak közeli rokonaiktól, vagy az irántuk jóindulattal viseltető nemesektől kérjenek alamizsnát. Ha ezt a rendszabályt nem lennének hajlandók megtartani, a szerzetesek felmentve érzik magukat azon kötelességtől, hogy felőlük gondoskodjanak. Kimondották továbbá, hogy a B. Szűznek fából készült szobrait, amelyeket a nővérek sok ékességgel szoktak feldíszíteni, el kell lakásaikból távolítani, s nem szabad nekik megengedni, hogy ilyen szobrokat és képeket szerezzenek maguknak, nehogy igy hangzik a tilalom megokolása a világi egyének az ezen szobrok előtt végzendő ájtatosság ürügye alatt ki- és bejárjanak hozzájuk, minthogy ebből már nem egyszer visszaélés keletkezett, Úgyszintén szigorúan megtiltják nekik azt is, hogy irni tanuljanak, vagy akármelyik nemen lévő világi egyéneket tanítsanak az írásra, mert ha ezt teszik, a szerzetesek egyáltaljában nem fognak a jövőben velük törődni. Ezen rendszabályok megtartását oly szigorúan megkövetelték tőlük, hogy ezek alól még a kusztosz vagy házfőnök sem adhatott felmentvényt.1) Mint mondottuk, maguknak a szerzeteseknek sem volt megengedve a harmadrendű nővérek lakását felkeresni. Aki ezen tilalmat megszegte, kivéve a nővérek gyóntató atyját, midőn ez pl. a végső szentségek feladása végett hivatott hozzájuk, a konstitucziók szerint kenyéren és vizén tartozott böjtölni. Az 1539-ki budai káptalan pedig ezt a büntetést háromnapi börtönnel szigorította, tekintet nélkül arra, hogy kusztosz, házfőnök vagy egyszerű szerzetes szegte-e meg a szabályt,2) Amint tilalmas volt szerzeteseinkre nézve a nőkkel való társalgás, éppen ügy nem volt szabad nekik valakivel komaságot tartani. Az 1539-ki káptalan pedig még azt is megkívánja, ') U. ott. Acta capituli 1533. a) Müncheni kódex. Acta capituli 1530.