Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - VII. és bef. közl. 909

.MAGTAR FEREXCZRENDIEK A XVI. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN. 917] hogy a testvérek közül senki se lépjen a világiakkal az úgynevezett lélekbeli atyai, anyai, testvéri vagy nővéri rokonságba. Aki ezt még is megteszi, a kusztoszok által tiltassák le erről, s ha ez nem használna, minden egyes esetben három napi börtönbüntetéssel sújtassék.1) Az egymást az egyik kusztódiából, kolostorból a másikba kisérő szerzetestársak, bizonyos mértékben felelősek voltak egymás viselkedéseért. Ha valakit büntetésül küldöttek elöljárói egy más helyre, az őt kisérő testvér bejelentette az illető házfőnökének az áthelyezés okát. Sőt ha az ily módon megbüntetett rendtag veszedelmes természetű, verekedő kedvű egyéniség volt, ezt is köteles volt azonnal közölni a házbeliekkel, hogy kellő módon óvakodhassanak tőle. Az egymást kisérő útitársak, visszatérésük után tartoztak az útközben netalán tapasztalt kihágásokról jelentést tenni. Miután a szerzetesek útközben is csak egymásnál végezhették rendes körülmények között gyónásukat, igy könnyen megtörténhetett, hogy az útitárs kétféle úton is tudomást szerzett a uiásik bűnéről vagy hibájáról, t. i. saját tapasztalata után és a gyónás révén. Az ily esetben is köteles volt az illető társának viselkedése felől nyilatkozni, lia pl. erre elöljárósága őt a szent engedelmességre való hivatkozással felszólította. Ha pedig ezt tenni elmulasztotta, a házfőnök, mihelyt a dologról valami más úton értesült, az engedetlenség és titkolódzás miatt őt néhány korbácsütésre Ítélte. Viszont, ha az útitársak nem a házfőnöknek, hanem másvalakinek a zárdában, mondották el ilyen tapasztalataikat, vagy ha roszakaratból ráfogásokkal és rágalmakkal éltek egymással szemben, a bűnös kenyéren és vizén töltendő böjttel fenyíttetett, a társa jóliírnevén ejtett sérelem miatt. Különben nem valami sokat utazgathatták szerzeteseink, kivált a maguk kedvteléséből. Eltekintve attól, hogy a kocsizás, valamint a lovaglás nem volt nekik megengedve, s igy a hoszszab út rnegtevése sok idővel és fáradsággal járt reájuk nézve, még elöljáróik különös engedélyére is szükségük volt ahhoz, hogy útra kelhessenek. Az alamizsnaszedés czéljából tett rövidebb kirándulásokban, a rendtagok legnagyobb része bejárta a közeleső falvakat. Ezen kívül voltak még egyéb, hivatalból köteles útjaik is, mint a tartományfőnöké, a kusztoszok kusztosza kíséretében, minden három évben Olaszországba az általános rendi gyűlésre, a ') Müncheni kódex. Acta capitiüi 1539.