Századok – 1898
Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - VII. és bef. közl. 909
KOLLÁNYI FERENCZ. időben naponta a vasárnap kivételével, mindenszentek napjától húsvétig minden szerdán. Ε napokon nem ehettek húsételt és meg kellett elégedniök az egyszeri jólakással. Csak a húseledeltől kellett tartőzkodniok : az advent és a nagyböjt vasárnapjain, és minden szerdán és szombaton az egész év folyamán. Azonban közös étkezés alkalmával, midőn az egész asztalnak húsételeket tálaltak, ők is fel voltak mentve az önmegtartóztatás kötelezettsége alól. Karácsony, Húsvét és Pünkösd ünnepén a sz. gyónás és áldozáshoz járultak. Tiltva volt fegyvert hordaniok, kivéve, ha a haza és vallás védelme úgy kívánta, Az olvasni tudó világiak tartoztak a breviáriumot naponkint elvégezni ; akik nem tudtak olvasni, 45 miatyánkat mondottak el ennek fejében napjában. Ha csak lehetséges volt, kötelezve voltak minden reggel sz. misét hallgatni, s a tehetősebbek havonkint egyszer alamizsnát osztani. Tartoztak ezen felül embertársaik közt a békességet lehetőleg ápolni, a betegeket, szegényeket segélyezni, viselkedésükkel embertársaik épülésére szolgálni stb. Megjegyzendő azonban, hogy ezen szabályok meg nem tartása semmiféle bűnnel nem járt, hanem az ellenük vétők egyedül csak a megtartásukkal egybe kötött lelki javaktól fosztották meg magukat.1) A szerzetesrend elterjedésével arányban hódított a harmadik rend a hivők között Magyarországban is. Csodálatos azonban, hogy az általunk ismertetett időben, a XVI. század első felében, férfiakat már egyáltaljában nem találunk a harmadik rend tagjai között. Sőt a harmadrendű női tagok is kiveszőfélben vannak. Ezt maguk a viszonyok hozták magukkal. A harmadrendű nővéreket — ahogy őket nevezték — a szerzetesek nemcsak felvették a rendbe, hanem tartoztak felőlük azontúl is gondoskodni. Ok voltak legtermészetesebb védőik, oktatóik, lelki vezetőik és gondviselőik, a szellemiekben úgy, mint az anyagiakban. A mohácsi vészt követő háborús mozgalmak, az ellenség dúlása, a közbiztonság hiánya következtében, mindez megváltozott. A szerzetesek olyan veszedelmeket élnek át, annyi bajnak, nélkülözésnek és szenvedésnek vannak kitéve, amely még az ő megedzett erejüket is kifárasztja. Egyik helyről a másikra menekülnek, egyik zárdából a másikba futnak, ilyen körülmények közt lehetetlenség a közös életet élő harmadrendű női tagokat is fentartani. Mert nálunk ez időben nem kiút a ') Hintei-lechner : Handbuch für die Mitglieder des III. Ordens. Salzburg, 1882. 48—71.