Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - VII. és bef. közl. 909

MAGYAR FERENCZRENDIEK A XVI. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN. 913 világi foglalkozásban, a család körében éltek ezek a harmadrendűek, hanem mint a női szerzetesek a zárdában, úgy ők is lemondván a világ örömeiről, közös lakásban vonták meg magukat, hogy idejüket folytonos ima, böjt és önmegtagadás közt töltsék. A külön magyar viszonyokhoz alkalmazott szabályzataik körülbelül ezek voltak : A harmadrendű testvérek közös asztalnál étkeztek, a betegek kivételével. Aki nem jelent meg a csengetéssel adott jelre az evés előtti imádságon, nem kapott bort. Hasonló büntetésben részesült az is, aki elmulasztotta az étkezés utáni hálaadást, A breviáriumot mindnyájan tartoztak a nap különböző szakaiban elvégezni, még pedig vagy állva, vagy térdelve. Az egészet csak akkor mondhatták el mindjárt a matutinununal együtt reggel, ha előre látták, hogy napi elfoglaltságuk ebben később gátolná őket. Estebéd után, a reggeli ájtatosság végezteig, a legnagyobb csendnek kellett uralkodnia a ház falai közt, és csak a legszükségesebbeket mondhatták el egymásnak, s ezt is minél halkabban és rövidebben. Ha valamelyik nővér megszegte a silentiumot, másnap a főnöknő büntetés fejében minden főtt ételt megvont tőle. Ugyanígy büntettetett meg az is, aki ebédlőben sokat beszélt, vagy világias dolgokat hozott szőnyegre, vagy pedig hangosan kaczagott, A főnöknő minden héten egyszer egybegyűjtette a nővéreket, és régi szokás szerint, jámbor intelmekben részesítette őket, megfeddvén a tapasztalt hibákat, mulasztásokat s buzdítván a gyengéket, az ingadozókat. Nagyon kellett azonban óvakodnia attól, hogy az amúgy is érzékeny lelkeket igazságtalan ráfogásokkal, alaptalan rágalmakkal vagy szeretetlen kifejezésekkel meg ne sértse. A havonkint tartott gyűlésen pedig még ezen felül a rendszabályokat is felolvastatta a főnöknő. Ezeken az összejöveteleken minden meghívottnak kötelessége volt megjelenni. Ha valaki törvényes ok nélkül elmulasztotta, a főnöknő megfelelő büntetést mért rá. Α. gyűlés tartama alatt sem világi, sem egyházi vagy szerzetes egyén nem léphetett a zárda falai közé. Aki pedig az itt történteket idegenek előtt elárulta, az vétségének nagyságához mért büntetést tartozott e miatt elszenvedni. Az olyan harmadrendű nővér, akinek már szokásává vált másokat gyalázó, tiszteletlen, rágalmazó szavakkal illetni, ha az előre bocsájtott háromszori intés daczára sem tudott vagy akart hibájától szabadulni, az idősebb zárdalakók tanácsára, a vizitátor által, mint javíthatatlan, kizáratott a rendből. SZÁZADOK. 1898. X. FÜZEI. 58