Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - VII. és bef. közl. 909

!)1<) KOLLÁNYI FERENCZ. ezeket vissza, ha a zárda tanácsosai az önmentségére felhozott okot elfogadhatónak találták. Hasonló büntetésben részesült az is, aki nem tudta felmutatni elöljáróinak Írásbeli engedélyét az utazásra vonatkozólag. A kusztosz saját területén, a zárdafőnök pedig a zárda határain túl, csak kivételes alkalommal és halasztást nem tűrő ügyben küldhette a testvéreket. A mint a szerzetesek valamely zárdába érkeztek, vagy azonnal, vagy legkésőbb estélig kötelesek voltak utiengedélyüket az illető házfőnöknek bemutatni. Nem volt szabad útközben oly helyeken kéregetniük, ahol saját tartományukbeli szerzetesek tartózkodtak. Úgyszintén tiltva volt magukkal pénzes erszényeket, vagy az egyes bankokhoz szóló utalványokat vinni. Akinél ilyesmit találtak, ugyanúgy bűnhődött, mint aki pénzértéket tartott meg a maga számára. Még követségre sem vállalkozhattak felsőbb engedély nélkül. Az utazás tartania alatt az volt a főszabály szerzeteseinkre nézve, hogy minden olyantól óvakodjanak, amiben embertársaik megbotránkozhatnának. Különösen ügyelniök kellett erre a világiakkal való érintkezés közben. Már a zárdában is tilos volt világiakat abba a helyiségbe beengedni, ahol a napi fogyasztásra szánt bort tartották és szétosztották. Legalább az 1537. évi berényi káptalan kimondja, hogy a jövőben ennek nem szabad megtörténnie.1

) Még kevésbé engedték meg a szabályzatok azt, hogy a szerzetesek útközben térjenek be valamelyik étkező vagy borozó helyiségbe, vagy akár magánlakásba, az olyan helyen t. i., ahol erre nem volt okvetlenül szükség, mint pl. ott, ahol zárdájuk volt. Ez a tilalom azonban nem vonatkozott a főpapok, a kegyurak s a szerzetesek házaira. Sőt néha azt is megengedhették az elöljárók, hogy szüleik, testvéreik, rokonaik asztalát felkeressék. Aki ez ellen a tilalom ellen vétett, nyolcz napon keresztül nem kapott ebédnél bort. Nőkkel meg egyáltaljában nem volt szabad beszélniök útközben. Ha valaki útitársától különválva valamely nővel gyanús társalgásba elegyedett,2

) s azután emiatt megintetett és megfenyíttetett, de magát meg nem javította, minden hivatalától és jogaitól megfosztották, sőt az elöljárók Ítélete szerint még ezen felül is kemény büntetésben részesült. Ha azután még ez sem használt, és ismét visszaesett hibájába, vagy talán ή Gyöngyösi kódex. Acta capituli 1537. a) A konstitucziók összeírója megjegyzi, hogy : sequestratio=elwalas. Müncheni kódex. II. Pars. Constitutionis.