Századok – 1898

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: A szent korona és Bethlen Gábor 876

A SZENT KORONA ÉS BETHLEN GÁBOR. 889 Bármint gondoljunk is különben Bethlen Gábor politikai morálja felől, melynek — ellenségei szerint — nem az volt legnagyobb fogyatkozása, hogy szükség esetén a színlelést, hazugságot és képmutatást is megengedhetőnek tartá, el kell ismernünk, hogy Thurzóhoz írott levelében teljes őszinteséggel nyilatkozott s legfeljebb azt jegyezhetjük meg reá, hogy a koronának Zólyomból való elvitelét nem annyira az ország mint inkább az ő — hozzátehetjük — jogos érdeke követelte. Bizonyítgatnunk sem kell, mert a dolog természetéből önként következik, hogy fontos volt ugyan reá nézve, hogy a szent korona a békekötésig az ő kezén maradjon, de az hogy — Isten tudja mi czélból — el akarta volna tulajdonítani, egyaránt lealázó, képtelen és nevetséges rágalom. Sokkal jobban ismerte Bethlen a szent korona iránt való, szinte imádással határos kegyeletet, semhogy vissza ne borzadt volna attól, hogy a nemzet közérzését ilyen otromba módon megsértse. Az az ember, a kit kortársai köziil némelyek »Uj Mithridatesnek « tartottak, de a kinek fényes tehetségeit az ellensége sem tagadhatta, — valóban az itélő képesség és politikai bölcsesség teljes hiányát árulta volna el, ha a megpróbáltatások nehéz napjaiban, midőn már szövetségesei megaláztattak, hivei elpártoltak tőle, barátjai nem bíztak többé benne, mert pillanatra ugy tetszett, hogy szerencséje is elhagyta, a forduló ponton mondjuk, mikor csak bámulatos lelki ereje tartotta fenn, mert minden elért sikere koczkán forgott : olyan meggondolatlan és nem nagyravágyása, sem érdekei által nem indokolható cselekedetre ragadtatja magát, melylyel az egész magyar nemzet gyűlöletét fejére zúdította volna, s mely következményeiben kitűzött czélja elébe legyőzhetetlen akadályokat emelt volna. De könnyű ezt nekünk 111a átlátni, a párt szevedélytől elvakult kortársak másként ítéltek s mikor még barátai is kételkedtek benne, hogy ne gyanúsították és rágalmazták volna őt ellenségei Forgách, Pálffy, Széchy, különösen Eszterházy Miklós, a kiről Bethlen, épen ez időtájban ugy nyilatkozott, hogy »ha az tehetsége — úgymond — olyan volna mint az ambitio és illetlen akarat, senki közülünk meg nem maradhatott volna eddig«,1) Siettek is fölhasználni a véletlen által kezükbe adott hatalmas fegyvert, mielőtt Bethlen szavai és cselekedetei által annak élét eltompíthatta volna. És bár nem Péter és a szent korona 25. 1. Szalag László : Eszterházy Miklós nádor I. k. 197. 1. ') .Szilágyi: Bethlen G. politikai levelei 302. 1. SZÁZADOK. 1898. X. FÜZET. 56 •