Századok – 1898

Könyvismertetések és bírálatok - Bleyer Jakab: A magyar vonatkozású német történeti népénekek 1551-ig. Ism. L. 833

884 történeti irodalom. 83 γ •érdemesnek feljegyezni, azt találjuk itt még. Száraz feljegyzések, tényeket registráló oklevelek helyett az érző ember hangját halljuk a maga őszinte közvetlenségében, a mint reménynyel néz egy közelgő csata elé, sajgó szívvel panaszkodik nyomoráról, veszteségeiről vagy újong diadalán. A modern történetíró a tények csontjához ezekben találja meg a húst és vért. Tudja ezt mindenki, a ki a kurucz korszak történetével foglalkozott. Mert nálunk csak ez időből beszélhetünk rólok. Az előbbi századokból alig maradt ránk hírmondóul egy-kettő, pedig emlékük ezer évre nyúlik vissza. Nem így más nemzeteknél, angoloknál, francziáknál, a kik kötet számra tudnak ilyeneket összegyűjteni és mint a németeknél is, a kik ezerév előtti korra vissza tudnak menni, a kiknél népének örökített meg minden nevezetesebb eseményt. Énekeltek mi rólunk is gyakran : a magyarok pusztítása, kalandozása, hősiessége nyomot hagyott népköltészetük ez ágában. A magyar nemzet életét a honfoglalástól kezdve érdeklődéssel kísérte e szomszéd nemzet: természetesen legtöbbször a félelem vagy káröröm, később a török küzdelmek korában olykor-olykor nagy ritkán a csudálat és a rokonszenv érdeklődésével. Összegyűjteni ez érdeklődés adatait: erre vállalkozott Bleyer Jakab fent említett értekezésében. Érdemes vállalkozás és az esetben is figyelemre méltó volna, ha egyéb érdeme a vállalkozásnál nem volna. Pedig más érdeme is van. A népénekek tartalmi ismertetésén kivül gondosan utánajárt, hogy az azokban leírt események mennyiben állhatnak meg a kritika ítélőszéke előtt, a mi, nagyobb történeti korszakról és történeti részletekről lévén szó, fáradságos munka volt. Mielőtt művére néhány megjegyzést tennénk, lássuk, mik képezik tartalmát. Legelőször Chiplienwerger (Kifenberger) és Kadelere (Radier) két tizenötödik századbeli német költő Albert magyar királyról szóló műveivel foglalkozik, melyekről már Wenzel is írt egy külön értekezést. Nem tudjuk, miért mondja szerző, hogy az első műből Salamon nem ismert többet annál a pár sornál, melyet Endlicher idéz belőle (tehát még a Wenzel értekezését sem) : abból, hogy Salamon is csak ennyit idéz, még ez nem következik. Oly iró, mint Salamon, a ki a történetírást művészetnek is tekintette s ennél fogva nagy gondot fordított műve kerekdedségére : tárgyánál maradva, csak azt említi vagy idézi, a mi azzal szoros összefüggésben áll. Négy költemény foglalkozik V. Lászlóval, közülök három titokzatos halálának okaival. Nagyobb számmal jelennek meg a költemények, midőn a törökök mind inkább remegtetik a keresz-