Századok – 1898
Könyvismertetések és bírálatok - Bleyer Jakab: A magyar vonatkozású német történeti népénekek 1551-ig. Ism. L. 833
történeti irodalok. tény Európát, ettől kezdve a népköltők figyelnie is feléjük fordul, szokásaik, erkölcseik, csatározásaik mindig új, szinte kimeríthetetlen s általános érdekű thémát szolgáltatnak. Már a nikápolyi ütközetről is 'maradt fenn költemény, még pedig, a mi becsét nagyon emeli, egv szemtanútól, a ki maga is részt vett benne. Ε költemény különben figyelemre méltó annyiban is. hogy nem szept. 28-ára, hanem 25-ikére teszi az ütközetet. Egy más költemény Konstantinápoly elestével foglalkozik. A török ellen buzdító költemények sorát az 1458. év végén Hans Rosenplut nyitja meg, a kiéhez hasonló felhívó szózat ettől kezdve gyakran kél körútra Európában, természetesen csaknem mindig siket fülekre találva. Dappacli György két verse közül egyik egy törökökről szóló prophétie, a másik Nándorfejérvár bevételét tudatja. Az esemény nagy fontosságához mérten öt költemény foglalkozik a mohácsi veszedelem s az ifjú király halálával s ezekhez mintegy folytatás gyanánt más három vers a török kegyetlenségét rajzolja. Erre újból fölveszik a harczra buzdító lantot, első sorban a már említett Dappacli, a ki úgy látszik a magyarok ügyét nagyon a szívén viselte, s egy Zell Kristóf nevű vándordeák. Magyar vonatkozása van a Bécset 1529-ben fenyegető veszedelemről irt költeményeknek : a törökökről alig is lehetett írni a nélkül, hogy a magyarokról is meg ne emlékezzenek. Egy másik költeményben, mely az 1537-iki török ütközetről szól, a csata eddig vitás napjáról is elfogadható adatot találunk (okt. 9.). Hans Sachs magyar vonatkozású költeményeinek ismertetése fejezi be az érdekes sorozatot. Ezekről szól a Weyer dolgozata, melyhez hasonló ritkán jelenik meg a doktori értekezések között akár a tárgy érdekességét, akár a szerző szorgalmát és utánjárását tekintjük. < »hajtandó lenne, lia tovább folytatná munkáját s lia a gyűjteményes munkákban foglalt népénekeken kívül önálló gyűjtéssel is próbát tenne : múzeumainkban és könyvtárainkban számos ilyen verses hadi tudósítások maradtak fent, melyeket Liliencron, Soltau stb. alig ismerhettek. S ezután érdekes volna tanulmány tárgyává tenni az egykorú, újságlapszerű, prózai tudósításokat is. Sőt érdemes volna átkutatni különösen a magyarországi bányavárosok levéltárait is, a melyekben bizonyára maradtak fent ilyen népénekek ; legalább azoknak számos nyomaira akadhatni. Ezek összegyűjtése ez és más szempontból is kiváló érdekkel bírna. Á mi németjeink is épen-úgy megénekelték az országos eseményeket, sőt egy-egy falu vagy város nevezetesebb eseményeit is. Az. az adat, a mit egy eperjesi ember feljegyzett egy II. Ulászló korabeli városi 53*