Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Documente privitore la Istoria Româilor culese de Eudoxin de Hurmuzaki. Ism. Kropf L. 68

76 történeti 1 rodai,om. rnárcz. 24-iki leirat, 1691 aug. 20-iki privilégium, 1694 máj 31-ikr hadi tanácsi leirat.) A szerbek tehát privilégizált vendégek valának. A szerbek államjogi kérdése sokkal fiatalabb és csak 1790-ben merült fel, a mikor a sok évekig és 1694-ben világosan ideiglenesnek mondott letepedés után száz év múlva államjogi helyzetük rendezésére került a sor. Részemről Szubotics igen érdekes czikkét történeti szempontból csak politikai kísérletnek, tekintem, az újabban Ruvarác fellépése és a chauvinismusnak a történeti Írásból való kiküszöbölése után mindinkább győzelemre juttató történeti irány ellensúlyozásául. DR. THIS JÓZSEF. Documente privitóre la Istoria Románilor culese de Eudoxiu de Hurmuzaki. Volumul IX., partea I. 1650 —1747. — Bucuresci. 1897. Nagy 4-edrét LII és 692 11. Ára? Ε vállalatból újabban két rész jelent meg, t. i. a jeleír kötet és az eredeti series 2. kötetének 5. része, mely utóbbi az 1552—1575-diki időközből tartalmaz ügyiratokat »culese adnotate si publicate de Nie. Densusianu«, ki egyszersmind egy 8 lapra terjedő előszóval látta el e kötetet, melynek fénypontját az egykorú okiratokban említett »principi si voivodi románi din sec. XI—XlV-lea« névsora képezi, melyből hiányzik azonban Radul Negru és melyben legrégibb a Fejérnél említett »Princeps ... in Kraszon, civitate Mesta . . . (cujus) terra . . . fuit planifies bubalorum et niera planifies.« De ez a kötet nem tartalmaz ujat. Anyagát mint sok elődjéét, ugyan a »Bibliotecele Ungariei, Poloniei, Transilvaniei, a Moscvei, Petersburgului, Yienii si ciliar a Stokholmului« szolgáltatták, csak hogy oroszlány részét magyar történetírók, mint Pray, Engel, Szabó Károly, Pesti Frigyes, Szilágyi Sándor, Thallóczy Lajos és mások hordogatták össze nagy fáradsággal és csak elvétve -rari liantes in gurgite vasto — találkozunk egy-egy román munkás mint pl. Laurian vagy Balcescu nevével. Sokkal nagyobb becscsel bir ugyanazon sorozat 9. kötetének első része, mely 807 darabot tartalmaz, nagyobbrészt kiadatlant, a XVII. század második és a XVIII. század első feléből, melynek mintegy 4/5

része az 1711-diki év előtti időből való. Az okiratok zömét a velenczei állami levéltár szolgáltatta, továbbá egy jó részt a stockholmi királyi levéltár, kevesebbet — némely esetben csak egy-kettőt — a velenczei Bibliotlieca Marciana, a római Barberini gyűjtemény, a magyar országos levéltár, a vatikáni levéltár, a román akadémia kézirat gyűj-