Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - V. közl. 716

722 KOL.LÁNYI FERENCZ. meghívást nem lehet visszautasítani — legfeljebb csak két példás életű szerzetes menjen el. Ily kivételes alkalmaktól eltekintve, rendes körülmények közt, még bort sem volt szabad inniok kint a városban.1

) Mint az ország legtöbb lakosa, italos emberek voltak ők is. Megitták a bort, ha volt, de csak mértékkel. Este és délben mindegyiknek kijárt egy-egy korsó bor. Ezen felül, ha az illető házfőnök úgy találta, hogy a ház elegendő mennyiségben el van látva borral, megengedhette, hogy húsvéttól egész keresztfelmagasztaltatás ünnepéig, mindenki kapjon még délután is egy kis korsó bort. Az úgynevezett borozgatást, az ebéd és vacsora után való kedélyes elbeszélgetést azonban, nem engedték meg a konstitucziók. Szabály volt ugyanis, hogy ebéd után mindannyian, az elöljárók és alattvalók egyaránt, sőt még a vendégek is, elhagyják az ebédlőt s a templomba menjenek. Ez alól a szabály alól csak a szakácsok és azok voltak felmentve, akik az asztalnál felszolgáltak, vagy más egyéb okból nem vehettek részt a közös étkezésen. Hasonlóképen vacsora után sem tölthettek huzamosabb időt az étteremben; aki pedig mégis megtette, büntetésben részesült. Kivételnek ez alól csak akkor volt helye, ha valamely más tartományból való vendégük érkezett. Ekkor bizonyos meghatározott ideig vagy a házfőnök, vagy más valaki az ő megbízásából és helyetteseként, elbeszélgethetett az ebédlőben a fáradságaikat pihenő jövevényekkel. A szives vendéglátás különben is nem annyira kötelességük, mint inkább erényük volt. Házukat, asztalukat igaz magyar vendégszeretettel osztották meg mindenkivel, aki zárdájukat útba ejtette. Kétszeres örömmel fogadták természetesen vendégül jött szerzetes társaikat, s ha nem is csaptak tiszteletükre dáridót, amennyire szegénységüktől tellett, iparkodtak kitenni magukért. Ha valamely szomszédos zárdából való szerzetes társuk, legalább két mértföldnyi útról tért be — pl. az alamizsnaszedés idején — hozzájuk, nemcsak üditő ételekkel és italokkal látták el őt, hanem a házfőnök egy napon keresztül tartozott ebéddel és vacsorával is megkínálni őt. Még inkább megkívánhatták ezt az olyanok, akik távolabbi helyekről érkezve vették igénybe vendégszeretetüket. Ha a házbeliek maguk voltak, különleges étel legfeljebb egyszer egy héten jöhetett asztalukra. Meg volt azonban ez minden oly esetben engedve, midőn olyan vendég érkezett, akinek ') Gyöngyösi kódex. Acta capituli 1552.