Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - V. közl. 716

MAGYAR FERENCZRENDIEK A XVI. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN. 723 a lábmosás is kijárt. Ha ugyan a zárda szolgálhatott ilyenekkel. Különben pedig — irja a konstitucziók összeállítója — legyenek a vendégek békességes tűréssel. Érdekes az is, hogy a tartományfőnök, a kusztosz s egyél) elöljárók, legfeljebb csak egy, vagy két napig tekinthették magukat vendégeknek; azontúl már kötelesek voltak megelégedni a szerzetesek szokott mindennapi ellátásával. Az 1537. évi herényi káptalan még azt is meghatározta, hogy az olyan étkezés, amelyhez valamely különös alkalomból, időn kiviil ültek le, nem tarthatott tovább félóránál.1

) A böjtöket, az egyház és saját szerzetük bőjtjeit egyaránt, szigorúan megtartották. Ezen felül a tartomány régi szokásához ragaszkodva, böjtöltek még minden szerdán és szombaton is, amennyiben rendes étkezéshez napjában csak egyszer — délben jutottak. Este azonban kaphattak, ha akartak, kenyeret és sajtot. Sőt egyszer-kétszer — minél ritkábban azonban -a házfőnök e napokon is készíttethetett a házbelieknek vacsorát, csakhogy ennek mindig a legegyszerűbbnek kellett lennie.2

) Szerzeteseinkre a mohácsi vészt követő időszakban sok, nagyon sok böjti nap következett be; nem ugyan az egyház előírásából, hanem a nyomorúság okozta kényszerűségből. A népet, mely eddig őket adományaival, minden szükségesekkel ellátta, nem csak megtizedelte a török, nemcsak anyagi jólététől fosztotta meg a szüntelen háború, hanem sok helyen még hitétől is eltántorította a folyton terjedő protestantizmus. Mindezt nagyon megérezték szerzeteseink a zárdákban. Az alamizsnaszedést mindig kisebb körre szorította a török hódítás s a személybiztonság hiánya. Az adományok, a nép szegénysége következtében, mindig kisebbek és szegényesebbek lettek, sőt néhol ezt is oly kényszeredve dobták oda, hogy megkeseredett szájukban a betevő falat. El lehet képzelni, mily fokra hágott náluk a nyomorúság, midőn az egyik kolostor csak úgy volt képes magán segíteni, hogy elzálogosította templomának kelyhét.8

) Élénken megvilágítják a zárdák élelmezéséről gondoskodni tartozó házfőnökök keserves aggodalmait, az egyes házak lakóinak tűrhetetlen nélkülözéseit azok a levelek, amelyeket szerzeteseink ebben az időben egymással váltottak. Alig irnak egymáshoz anélkül, hogy ne panaszolkodnának és ne kérnék egymás segítségét. . ') Gyöngyösi kódex. Acta capituli. 1537. 2) Müncheni kódex. Circa divinum officium. 2) Gyöngyösi kódex. Acta capituli 1542. 46*