Századok – 1898

Értekezések - LOVAS IMRE: Az aranybulla mint freskó 677

()88 LOVAS IMRE. alapeszmét még inkább sülyeszti e képen. - Az t. i., bogy a király sátrában a királyi családot elhelyezve, t. i. nőt s gyermekeket, az iménti barczias alapeszme által feltételezett gondolatok még inkább a zérón alulra szállanak le ! Ide más jelenet illett volna! Pedig különben oly jól esik másrészről ezen a szép, családias idilli részleten lebegtetni a szemünket, — mely kétségtelen, bogy egy más alapeszme, más felfogás mellett nem is lett volna magában véve helytelen gondolat. Ha e két ellentétes-, liarczias- és idilli-elemből, s igy persze hibásan összetett képet szemléli az ember, — s töri a fejét, hogy lehetne abból egy jó képet csinálni, azt a tanácsot kellene adnunk a festőnek : Tégy ez idilli előképhez (király ós családja a sátorban) egy épen ily szép idilli megfelelő ellenoldalt, (hiszen utóvégre azt a nemességet is fel lehet fogni kissé engesztelőbb módon is!) és meglehetősen nyert ügyed van! — Vagy pedig a liarczias és még liarcziasabbá teendő nagyobb félhez tégy ép ily barczias (értsd : erősebb) ellentétet, — (hisz a király és környezete is lehet kissé zordonabb felfogású !) és tied a pálma ! . . . Szóval, hogy végeredményre jussak a Székely szép gondolatokat tartalmazó képét illetőleg, — tán azt mondhatnám, hogy vázlatával nem annyira a festő, mint nagyobbrészben az eszmélkedő történész vesztette el véle és rajta a csatát ! Látjuk már e néhány példából, illetve okoskodásból is, hogy mily bajos feladat nagy fájába vágja fejszéjét az, ki egy aranybulla képet rajzol, — a csekély történelmi támpont között erre-arra botorkálva ! . . . . dó, de a lelemény azért még most sem hagy el végleg, habár a történet köde s homálya tovább tart is. Mert pl. nem ilyen »székelyesen« ugyan, hanem éjien nem történeti alap nélkül okoskodik másik bullafestőnk : Zemplényi, — az ecsetnek ez ismert kezelője. — Tér, szinhatás, jelenetezés, helyes beosztás, — mindezekkel ő, miktől a kezdő ugy retteg, — könnyeden, biztos kézzel bánik, szinte játszik ! Megkapni valamivel a szivet, figyelmet, ez neki, az ő ismert zsánereinek a jelszava, — de mig Moriamur-ja, e nyomon indulva, — e szépen sikerült képe — gyújtó, villanyozó hatású, — már a vak történettel szemben, — bullája — kissé lankadtan, gyönge, ingó térre lép! . . . Történeti eszmélkedés, gondolkodás van eme vázlatán is. a történeti alap, bár más oldalról, mint Székelyé, meg van adva képének.