Századok – 1898

Hivatalos értesítő - A M. T. Tört. 1898. szept. 22-én tartott vál. ülés jegyzőkönyve - 683

A7. ARANYBULLA MINT FRESKÓ. 683. Zemplényi pl. egy más, de arra a nagyon helyes eszmére megy vissza, hogy a törvény akkor, az aranybulla korában, ép mint ma is, szent lévén, — a törvény végleges megadásakor, szentesítésén okvetlen az egyháznak kellett közreműködni. - Állítják némelyek, hogy magának a bullának egyik szerkesztője János, ez időbeli esztergomi érsek volt; — a bulla szövegének készítője maga is pap, — mint annak végszavai mondják : »adatott Klétusnak, udvarunk kanczellárjának, az egri egyház prépostjának keze által.« Ha tehát ez már igy volt, — gondolá Zemplényi, — a mint a törvény szava maga is bizonyítja, nincs valami közelfekvőbb, s természetesebb gondolat, mint hogy tehát a bulla a papok által vagy utján tétessék át mintegy a nép kezébe. Ezért van igy beosztva Zemplényi képe : Endre, (komolyabb alak, zöld sátorban) előtte főpap segédlettel s a bullával, a harmadik a nemesség csoportja. — Ε felfogás alapjában történeti, — de éjien mint történeti felfogásnak van egy kissé gyenge oldala, — az, hogy egészben véve e felfogás csakugyan nem más, mint a történeti egyszerű konvenció követése, — mert régebbi törvényeink tényleg mind ily uton-módon a papság kezén mentek át a közéletbe. — Általában véve jó tehát ez az eszme, de már specialiter a bulla keletkezésének mélyébbi okaira nézve, —· semmit nem mond, — abba a korba kissé mélyebben be nem vezet, nem tájékoztat ! Zemplényi a történelmi legelső gondolatnál állt meg, szerintünk helytelenül, - mert ha kissé tovább gondolkodik, avagy kutat még egy kevéssé imitt-amott, - nem hiszem, hogy ne tudta volna az ő bulla-képébe is csak annak a léleknek és lelkesedésnek felét beleönteni, mely a Moriamur képéből oly megkapó, magyaros tűzzel s egész helyes történethűséggel sugárzik felénk! .... Ilyképen vezetvén a történet bolygó lidércze tüskön-bokron át, helytelen utakon a festőt, gyakran csalóka mocsár felé, — merészen fordítnak egyet az egész bullakérdésen a pályatársak : Spányik és Reiridhardt, — amaz már ismert festőnk, — s az egészet a szimbolikus megoldás terére viszik át. — Végre is, mondják ők, a bulla a magyarnak régi alaptörvénye, szinte vele nőtt fel, 48-ig érvényben állott, s egy ilyen hasonló kép nem lévén az országházban, - mintegy a bulla képében az alkotmányt, általán az összes törvénye-