Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Magyarország 1848–49. évi függetlenségi harczának katonai története. Ism. Hegyesi Márton 635

644 TÖRTÉNETI IRODALOM. 63.* máról nem szól (II. 147.), pedig ez döntötte el N.-Szeben sorsát. Schellenberg magyarul a hivatalos Helység-névtár szerint Sellenberk (II. 148.). Knityanin neve nem Knicsanin (II. 162.), Aulich nevében az utolsó két betű nem a cs betűt helyettesíti (I. 269.), a Pászkievics és Cseodajef neve is helytelenül németesen van mindenütt írva. A 26-ik zászlóalj őrnagya Beöthy és nem Bőjthy György volt (III. 2.), a 86., 87. és 88. zászlóaljak parancsnokai sem ismeretlenek s ha a szerző betekintett volna az »1848—49. Történelmi Lapok« által közlött hivatalos okmányokba, vagy a Bem napi parancskönyvébe, melyet Szabó Samu adott ki, s nem elégednék meg a Gelich egyszerű reprodukálásával, ő is tudná, hogy például a 86-ik zászlóalj őrnagya Tuzson János s a 87-iké Tolnay Gábor volt. S nem írná (III. 3.), hogy a 94-ik zászlóalj őrnagya Balarischan Mihály volt, mert a »Közlöny« 1849. évi 106-ik számában világosan Balásházy Mihály őrnagy van azon zászlóalj őrnagyául kinevezve. Hogy honnan ferdítette el ügy ennek a nevét Gelich: azt csak ő tudhatja. A 123-ik zászlóalj sem a beszterczei 1. zászlóaljból alakult, mint a szerző szintén Gelich után írja (III. 4.), hanem a bihari mozgókból s őrnagyuk is ismeretes Szépszögi Ferencz személyében, mint az általam a »Történelmi Lapok« 1895. évi 12-ik számában közlött állományi kimutatásból látható. A 140-ik zászlóalj parancsnokának neve Vida őrnagy, mivel ez volt a hétfalusi zászlóalj őrnagya s a »Közlöny« 156-ik száma szerint ezen zászlóalj kapta a 140-ik honvédzászlóalj számot. Földváry Sándor sem a 105-ik zászlóalj őrnagya volt (III. 130.), hanem a 104-iké, a 105-iké Várady Gábor volt. A májusi hadműveleti tervre nézve is tévútra vezetik a szerzőt Klapka és Gelich, mert az nem 12-én kelt, nem Görgei beleegyezésével jött létre, ez ahhoz hozzá nem járult, s nem jelölte ki Klapkát sem fővezérré (III. 7., 8., 14., 48.), hanem máj. 21-én, mint azt egy jegyzetben (III. 9.) szerző is írja, s a Görgei háta mögött és ő ellene irányultan, mint ezt már fentebb hivatolt munkám 223. és 224. lapjain kifejtém. Nem a Bem megbízásából kezdeményezte Drágos Jankuval az alkut, ez nem veretett meg Hatvani által s Hatvani újból nem Brádnál szedte össze csapatait (III. 26.). A kászonujfalusi szorost védő csapatok vezére sem ismeretlen (III. 170.), mint Kőváriból olvasható, (265.) az maga Gál Sándor volt. Petőfi Segesvárnál csak szemlélő szerepet vitt s így nem volt ott legelői a küzdők sorában (III. 174.). A nemzetgyűlés utolsó ülése nem július 30-án volt. (III. 230. Lásd erre nézve a Laurencic által kiadott »Szabadságharczunk emlékei« czímű művében írott ezt