Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Magyarország 1848–49. évi függetlenségi harczának katonai története. Ism. Hegyesi Márton 635

TÖRTÉNETI IRODALOM. 63.* »Examiner« is a következőképen nyilatkozván az 1853. évi május 15-iki számában róla: »as a general was Görgei undoubtedly great.« Az elismerés azonban Görgeit illetőleg a bírálat alatti műben sokszorta kevesebb, mint a méltatlan vád, s az elfogultságra is több helyen rábukkanunk abban. Kárhoztatja például Görgeit (I. 155.), hogy 1848 késő őszén az ország határszélén passiv védelemre szorítkozott, holott az előző lapon maga kimutatja, hogy a honvédelmi bizottmány elnöke, Kossuth rendelkezett így. S ha Görgei ezen rendelkezésnek nem engedelmeskedett volna : azért bizonyára a szerző róvná meg ismét Görgeit. — S azt írja, hogy annak csak Görgei a megmondhatója : miért nem állott meg a Vérteshegy előtt? Ezt nagyon megtudhatná a szerző is, ha figyelmére méltatná a »Mein Leben und Wirken« I. kötetének 132-ik lapját. — Megróvja Görgeit (I. 220.) a Branyiszkó bevétele utáni, szerinte tétova magatartásáért s azért, hogy a győzelem előnyeit kellőleg nem aknázta ki. Itten is az audiatur et altera pars elvének figyelmen kívül hagyásával mond ítéletet. — A kápolnai csata utáni eseményeket, az alparancsnokoknak felvilágosítás kérését, Görgei levelét s a Dembinski letételét szokatlan élességgel itéli el a szerző (I. 273., 279.. 282.), s azokat nemcsak különöseknek, de rút torzsalkodásnak s a legnagyobb katonai bűnténynek nevezi. Azt azonban, hogy Dembinski az ellenség szemeláttára és szomszédságában pihenő szállásokra rendelte a hadsereget, egész kegyesen csak kissé furcsának nevezi (I. 274.). Pedig hát ez s Dembinskinek azon viselkedése, melyet levelében Görgei igen találókig gyámoltalan tétovának nevez, okozta azt, hogy az alparancsnokok elveszítették Dembinski iránti minden bizalmukat s kijelentették, hogy annak parancsait csak akkor fogadják el, ha azok Görgei vagy Klapka által ellen jegyeztetnek. Erről ugyan azt insinuálja a szerző minden alap nélkül, hogy ez valószínűleg a hadtestparancsnokok tudta és beleegyezésével történt, a mi erős kételyt támaszt az ő részrehajlatlansága iránt. Felháborodása sem jogosult, mert a mit Görgeiék Dembinski ellen tettek, azt Szemere kormánybiztos beleegyezésével tették, s azon utólag maga Kossuth sem talált kifogásolni valót, nem állván az, mit a szerző mond (I. 283.), mintha Görgei ezért erős megdorgálásban részesült volna. S ennek a felháborodásnak gyökere abban rejlik, hogy a szerző a soldatesca szemüvegén át tekinti ezen eseményeket, holott egy forradalmi hadsereg eljárása egészen más bírálat alá esik. De meg a szerző elfogult is Görgei iránt. Ennek igazo-SZÁZADOK. 1898. VII. FÜZET. 41