Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Magyarország 1848–49. évi függetlenségi harczának katonai története. Ism. Hegyesi Márton 635

TÖRTÉNETI IRODALOM. lásául szabad legyen elég csak a következőket felhoznom : Egyszerűen az »úgy látszik« alapján rá fogja Görgeire (I. 216.), hogy nem is akarta az egyesülést Klapkával, a Görgei állítását nem fogadja el tényül, egyenes tagadásba sem veszi ugyan, de ezen sokatmondó megjegyzéssel apostrophálja azt : »állítása szerint« (I. 217.). Az ellen, hogy a honvédelmi bizottmány, csupán azért, hogy Görgei befolyása vagy esetleges túlkapása paralizáltassék, a hadsereg egész szervezetét felforgatja s azt hadosztályokra osztja be, nincs semmi megjegyzése (I. 244.). Görgeiről még a pletykákat is registrálja (II. 69.), s elhallgatja azt (II. 107.), hogy a Budavárhoz való levonulásban is nagy része volt a lőporhiánynak is, pedig ezt igen jól tudja (II. 105.). A Görgei sajó- és hernádmenti időzését időpazarlásnak minősíti (III. 202.), s úgy tünteti föl, mintha az nem tacticai elveken alapult, hanem csupán odairányult volna, hogy Görgei a déli seregekkel kerülje az egyesülhetést (III! 207.), pedig ő maga is fölemlíti (III. 212.), hogy Pászkievics Csegén nagyba törte azon a fejét : hogyan mozdítsa ki Görgeit hernádmenti állásából? S szerinte csak akkor ébredt Görgei a vesztegléséből származó veszély tudatára, midőn értesítést kapott az oroszoknak a Tiszán való átkeléséről (III. 211.), elhallgatván azon tényt, hogy Kossuth azt állította, miszerint a Tisza vonal teljesen biztosítva van, s így innen veszélyre csakugyan nem számíthatott. Minden adat nélkül, csupán a »bizonyára« szóval indokolva, állítja (III. 213.), hogy Nagy Sándor a főhadiszállás beleegyezésével tért el július 31-én az eredeti menettervtől. Görgei junius 30-iki levelét maró gúnynyal írottnak (III. 86.) s magáról Görgeiről azt mondja (III. 221.), hogy a két miniszterrel augusztus 1-én nagy úri hatalmát éreztette s hogy (III. 275.) dacz és bosszúvágy is vezérelhette őt a Rüdigerhez intézett levele megfogalmazásakor. S egész gyanusítólag jegyzi meg (III. 222.), hogy a Görgei táborában már aug. 9-ike körül is foglalkoztak az oroszok előtti fegyverletétel eszméjével, holott jól tudja mindenki s tudnia kell a szerzőnek is, hogy már julius 21-én az oroszok által ajánlott békefeltételek fölötti tanácskozás alkalmával foglalkozott azzal az összes törzs- és főtisztikar, de azt mondotta ki, hogy csakis az 1848-iki alkotmány biztosítása esetén teszi le fegyverét. (Láscl az id. Görgey Istvánt, a szerző által is használtnak állított, nagy munkája III-ik kötetének 16-ik fejezetét.) Az elfogultság koronájául, persze: itten is Gelichet követi, azon ismételt állítása (III. 93., 95.) a legmeggyőzőbb bizonyíték, hogy Görgeit minden valószínűség szerint a kíséretében levő egyik huszár sebesítette meg. holott