Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - IV. közl. 600

610 KOLLANYI FERENCZ. és párnákat egyáltaljában nem használhattak.1

) Azért néha még a takarókban is szükséget szenvedtek. Ε sorok átadóit — olvassuk a pesti házfőnöknek a kusztoszhoz irt levelében némely szükséges dolgok beszerzése czéljából hozzád küldöttük. Szánakozzál rajtunk és légy segítségünkre. A konventben nincsenek ágytakarók, elküldöttük tehát ezeket a testvéreket, hogy vegyenek. Légy szíves e czélra legalább 10 forintot rendelkezésükre bocsájtani; van ugyan nekünk is erre költségünk, de nem tartottuk tanácsosnak, hogy a pénzt a testvérek ilyen veszedelmes időben magukkal vigyék. Majd alkalomadtával köszönettel vissza fogom szolgáltatni.2) Nincsenek ágytakaróink — jelentik egy másik zárdából — ha nektek volna kéznél, kisegíthetnétek bennünket.8

) Ezek a takarók soha sem váltak a használónak tulajdonává, hanem mindig az illető zárda birtokában maradtak. Azért ha valaki hosszabb útra magával vitte ágytakaróját és esetleg nem tért vissza többé előbbeni tartózkodási helyére, visszaküldéséről mégis tartozott gondoskodni. Ez alól a szabály alól még a kusztosz vagy házfőnök sem adhatott felmentést. Ha pedig mégis megengedte volna, hogy valamelyik szerzetes takaróját eladja, vagy végleg elvigye, büntetésül három napig kenyéren és vízen böjtölt és még néhány korbácsütést is kapott. Ugyanígy járt az a házfőnök is, aki a káptalanra magával vitt takarókat elmulasztotta utódjának átszolgáltatni.4

) ' Az ágy- és ruhanemüekről, mint mondottuk, a kusztosz és a házfőnök tartozott gondoskodni. A kusztosz beszerezte az egész kusztodia szükségletét, az egyes házfőnökök pedig tőle vették — a zárda költségén természetesen — a konvent személyi létszámához mért mennyiséget. Hogy a házfőnököknek ne legyen több gondjuk saját becses személyükre, mint szerzetes társaikra, s hogy az esetleg önzéssé fajulható önszeretet ne ragadja őket visszaélésekre, szigorúan tiltva volt, hogy valamelyik quardian csak a maga beruházásáról gondoskodjék, a házbeliekét pedig elhanyagolja. Az ilyet, lia eljárása kitudódott, a tartományfőnök rövid uton megfosztotta a maga számára megvett ruhauemüektől, és szétosztotta azok közt, akikre a tartomány szokásai értelmében gondjának kellett volna lennie.6) ') Müncheni kódex. Circa vestitura. !) Levelező könyv 18. 3) 17. ott. 16, 4) Gvöngyösi kódex. Acta capituli 1552. ») Γ. ott.