Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - IV. közl. 600

MAGYAR FERENCZRENDIEK A XVI. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN. y. Hogj- az itt elmondottakat, és még inkább az ezek után követ kezendőket meg tudjuk érteni, ismernünk kell közelebbről azokat a veszteségeket, a melyek a magyar ferenczrendieket a török hódítás következtében érték. Semmiféle szóáradat nem beszél oly hangosan és világosin. mint e néhány számadat : 1525-ben a tartomány 10 kusztódiából, 73 konventből állott;1

) 1531-ben már csak 9 kusztódia volt 63 zárdával;2

) 1548-ban pedig már csak 6 kusztódiát és 31 zárdát mondanak magukénak, még pedig a következőket : az esztergomi kusztódiában : a gyöngyösi, beréni, vámosi zárdákat; az erdélyiben: a kolozsvári, vásárhelyi, medgvesi, tövisi, hunyadi, sebesi, fehérvári, csiki. bakói, thergovistai conventeket ; a jenőiben : a váradi, gyulai. Csanádi, jenői, zalárdi. szegedi kolostorokat: a bányaiban a szőllősit, bányait, háthorit. medgyesaljait, kusalit : a szent-lélekiben : a pápait, thaladit. egervárit, ormosdit, remetinczit; a szécsénviben : a liptóit ós galgóczit.8

) Vagyis 23 év leforgása alatt összesen 42 zárdát veszítettek el, tehát felénél is kevesebbre olvadt le az általuk bírt konventek száma. Hogy mi történt ezekkel a zárdákkal? A legtöbbet felgyújtotta, romba döntötte a török ; néhány elhagyatva, üresen állott, sőt volt olyan is, a melyben az ellenség ütött tanyát. A szécsényi zárdában ma is látható az a két szoba, a melyet egykor állítólag a török pasák laktak. A szegény barátok szomorúan és tehetetlenül nézték, mint válik romhalmazzá sok esztendőnek fáradságos munkája, inikép semmisül meg mindaz, a mit ők évszázadokon keresztül hangyaszorgalommal építettek. Egyedül a remény maradt meg vigaszul számukra, hogy a hatalmas Isten megelógli a szerencsétlen nemzet szenvedéseit, és végét veti az oly sürün jövő csapásoknak. Ε remény teljesülését azonban ők már nem érték meg. A föléjük boruló láthatár mindvégig komor, vészteljes maradt, s a boldogság napját ők már nem látták többé ragyogni a szegény ország felettük azonban csak vártak és reméltek tovább. Megírták egymásnak a hallott liireket, vigasztalták egymást, vagy elpanaszolták egymásnak bajaikat, de soha nem estek kétségbe sem hazájuk, sem szerzetük sorsa felett, mert a legnagyobb ') Fridrich i. m. I. p. 28. s) Gyöngyösi kódex. Acta capitali 1531. 3) Gyöngyösi kódex. Acta eapituli 1548. 39*